A játék neve, címe: ŐR A GÁTON
A játék pedagógiai célja: A játék célja, hogy a résztvevők kiszakadjanak a hétköznapi feladatok mókuskerekéből, és egyszerűen jól érezzék magukat. Pihenés, szórakozás és nevetés közben persze felelősségteljes feladatot kapnak, a maguk és más emberek védelme.
A játék jellege: Együttműködési
A baleseti kockázat szintje: alacsony
Szükséges biztonsági intézkedések: nem szükséges
Résztvevők száma: 8 főnél kevesebb, 8-14 fő,
Résztvevők életkora: 7 évtől idősebb
Játékidő: 10-15 perc
Helyszín: Elsősorban beltérben játszható
Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni
Eszközigény: Egyesével csomagolt, azonos méretű teafilterek
Technikai igény: Asztal, szék, más különleges technikai igény nincs. Mikor másodszorra játszottuk, akkor hangfelvételen bejátszottam egy patak vízfolyásának a hangját és a játékosokat jobban ösztönözte, hogy koncentráljanak a feladatra, szinte érezték az árvíz közeledtét.
Az előkészítés feladatai: Az étkezőben lepakoltuk az asztalt, hogy semmi zavaró tényező ne legyen és székeket tettünk az asztal köré
Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
A résztvevők bevonásának lehetőségei: A karanténra való tekintettel családi körben, itthon, ebéd után játszottunk, ezért közösen pakoltuk le az asztalt, hangolódtunk rá a játékra.
A játék megnyitása, nyitánya: A résztvevők köszöntése, és a játékra való ráhangolódás, a kerettörténet és szabályok ismertetése. Szikrázóan kék ég, napsütés, madarak csiripelése. Beköszöntött a jó idő. De mint minden tavasszal, idén is áradásnak indultak a folyók, patakok. Mi egy kis hegyi falu lakosai vagyunk, és mint jó közösség, egymást mindenben segítjük és támogatjuk. Évekkel ezelőtt felépült az új gát, ami megnyugvással töltött el Bennünket. Azonban a rendszeres földrengések miatt a gáton repedések keletkeztek és félő, hogy a házaink árvíz alá kerülnek, ezért a falu apraja és nagyja segít homokzsákokkal a hömpölygő víz elé torlaszt építeni.
A játék menete, játékszabályok:A teafilterek a homokzsákok és azokat kell egymásra tenni úgy, hogy ne dőljenek le. Az egyik játékos a vezető, aki figyeli a munkálatokat, a másik játékos építi. Minél magasabb tornyot építünk a filterekből, annál kevésbé leszünk veszélyben. Ha a homokzsákok ledőlnek, újra kell kezdeni. Időkorlát nincs, próbálkozni többször lehet.
A játék lezárása: Nincs versenyeztetés, elsődlegesen az élményért játszottunk
Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Megdicsértem a játékosokat, hogy nagyon ügyesek voltak. Az életben sokszor előfordul sajnos ez a szituáció, így élethűbb lett a játék is.
Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Lelkesedésük fokozódott, így nehezítettünk a feladaton, a kerettörténetet kiegészítettem: Hirtelen beesteledett és nagy köd szállt le a völgyben elterülő kis falura. Nagyobb súly nehezedett a játékosok vállára. Az, aki a zsákokat pakolta egymásra, a ködtől alig látott (bekötöttük a szemét), a munka irányítója pedig utasításokat adott, hogy merre és hogyan tegye a teafiltereket egymásra, hogy azok ne boruljanak le. Igazi kihívás volt és az adrenalin szintjük emelkedett a résztvevőknek. Egy idő után szerepet is cseréltek.
A játékvezető speciális feladatai: Egyszerű utasításokkal indult a feladat, majd apránként nehezítettünk rajta. A végén még mozgattam is az asztalt kicsit, imitálva egy újabb földrengést, ami megnehezítette a teafilterek (homokzsákok) egymáson maradását.
Egyéb/megjegyzés: A résztvevők (férjem és a fiam) egyre lelkesebbek lettek, azóta többször is játszottunk. Bár komolyan vették a feladatot és beleélték magukat a helyzetbe, az izgalom mellett volt kacagás is.
A játékot lejegyezte: Keresztes Nóra
