„Kacsintós mese. Egyszer volt, hol nem volt.Túl az üveghegyen ott ahol a kurta farkú malac túr, élt egy derék legény. Egy szép napon elindult szerencsét próbálni. Édesanyja feltarisznyázta őt, édesapja megveregette a vállát, aztán útjára engedték a fiút. Ment mendegélt, falatozott a hamuban sült pogácsából, iddogált a forrásvízből, mégis nagyon elfáradt. Egyszer csak megpillantott egy kristálytiszta tengerszemet. Azt gondolta, ha megmártózik benne, újra erőre kap. Így is lett. Fürdőzés közepette megszólította egy aranyhalacska. Kedves legény, tudd meg, hogy ez a víz bűvös víz. Ezután akire rákacsintasz, az azt teszi, amit te szeretnél, még szólnod sem kell. A legény hitte is meg nem is a halacska szavát. A tarisznyája kiürült, már nagyon megéhezett. Épp egy falu péksége előtt állt, gondolta kipróbálja bűvös erejét. Rákacsintott a pékre, ő egy hatalmas cipót nyújtott felé. Másnap igen megszomjazott. A falu kocsmárosa kacsintására nagy pohár málnaszörppel kínálta meg. Harmadik nap leszakadt lábáról a bocskor. Nem kellett mást tennie, rákacsintott a cipészre, lett is neki vadonatúj, marhabőr bakancsa. Így vándorolt tovább, míg elérkezett Vác városába. A közeli iskolából gyerekzsivaj hallatszott, sok fiú és leány játszott együtt valami kacsintós játékot. Azt gondolta a legény kacsintósból én vagyok a legjobb! beállt játszani! Rákacsintott valakire, azt nyomban elnyomta az álom. és így tovább… Már majdnem mindenki elaludt, mikor Katica egy mosolygós kislány rámutatott a legényre, te vagy a kacsintós. A legény ráemelte tekintetét és rajta is felejtette. A bűvös ereje elillant, de nem is akart többé másra kacsintani!”

Jung Rita
Célcsoport: 10-14 év