„-Varázsoljuk el magunkat kicsi dinoszaurusszá. – Segítsetek nekem, mondjuk el együtt a varázsigét! Amíg elmondjuk, addig mindenkinek kiosztok egy dinós kártyát. (Csiribú-csiribá, pricc, pracc, prucc). – Tartsátok lefelé fordítva a kártyát úgy, ahogy odaadtam. Amíg nem szólok, ne nézzétek meg! – A dinó óvodában, volt egy huncut T-Rex gyerek. Ez a huncut dinó gyerek, nagyon sokat kacsintgatott. És akire rákacsintott, az kiesett a játékból. Ám a többiek is résen voltak! Nem hagyták ám magukat! Éppen ezért lesvén-lesték, ki lehet az a huncut, kacsintgató T-Rex gyerek. Mert, ha ők ezt kitalálják, kiejtik a T-Rex babát. -Most nézzétek meg a kártyátokat! Meg ne mutassátok a többieknek! Csak te láthatod mi van rajta! Nagyon kíváncsi vagyok én is, kinek jutott a T-Rex kártya. Tegyétek le ismét, s kezdődjék a játék! -Nézzetek egymásra! Ügyeljetek, figyeljetek ki lehet a kacsintó. Akire rákacsint, kiesik. -De ha valaki sejti, ki lehet a T-Rex, az sanda pillantásokat vessen felém, emelje fel a kezét. -A kacsintónak üzenem innen a kör széléről, ügyesen csinálja ám, mert én is játszom, és ha eltalálom még két kicsi dinóval együtt, ő lesz a vesztes.”

Judit Pletenyikné
Célcsoport: 5-9