„Én vagyok a Tavasztündér,(fejdísz a fejemen). Tavasztündér kedvenc virágai közül egyet szivesen vendégül látna, de nem szeretné, hogy a többiek megtudják, ki az. Tavasztündér a szerencsés virágot egy tündér kártya segítségével választotta ki. Mindenki húz egy kártyalapot, aki a tavasztündért húzta, az a szerencsés kiválasztott. A játék közben minden kis virág körbe ül és mindenki váltásra a többiek szemébe néz. Közben a kiválasztott virág kacsintással, jelzi társainak, hogy egy vázába, egy csokorba tartoznak. Amelyik virágra kacsintottak, ide áll, ebbe karikába, ez lesz a váza. A kiválasztott virág akkor a legügyesebb, ha a többiek nem veszik észre, hogy ő a kiválasztott és ő kacsintgat. Ha valaki észreveszi, hogy ki a kacsintó, az úgy tesz, mintha virágot szagolna. Ha már hárman is jeleznek, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a virágra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman kiesnek a játékból. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a kacsintó). Ha a kiválasztott játékossal együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a kacsintó nyert. Hiszen már nem lesz három résztvevő, aki gyanakodna. Ő megy vendégségbe a Tavasztündérhez. Ha a pedig lefülelik, akkor a többiek nyernek és ők mennek vendégségbe.”

Jecsné Farkas Ágnes
Célcsoport: 5-9 év