„Én 3. és 4. osztályokban tanítok matematikát és környezetet. Így, szinte minden játékot amit csak lehet, átalakítok úgy, hogy azokat e két tanórán használni tudjam. A tananyag sok, így a játékokat, mint módszert használom. Az osztályokban nagyon eltérő képességű tanulók vannak, így sok esetben a szabályt is leegyszerűsítem, hogy mindenki értse, és így élvezni tudja a játékot. A gyerekek körbe ültek, szemüket becsukták. Elmondtam a játékot. Akinek a hátát megérintem, ő lesz a kacsintó. Akit „lekacsintott”, kiesett. Aki ezt észrevette,megmondhatta ki ő? A keretmese kitalálását rájuk bíztam. A feltétel az volt mivel környezet óra van, kapcsolódnia kell az órához. Így a kacsintó volt a sas, és mint ragadozó madár a kacsintással megette a kismadarakat. Akire kacsintott, utolsó mondatként halkan annyit mondhatott: Tudom ki a sas. (persze már nem mondhatta ki). Aki ezt a kacsintást észrevette, és még játékban volt, elárulhatta. Nagyon élvezték. Aztán kicsit nehezítettem. A játék megkezdése előtt minden tanuló kitalált magának egy madárnevet (rigó, veréb stb.)és amikor valakit lekacsintott a sas, a többieknek mondani kellett: Szegény rigó/veréb! stb. Elpusztult. Így a táplálékláncon kívül a memóriájuk fejlesztésére is sor került.”

Horváthné Tóth Tímea
Célcsoport: 10-14 év