„Megérkezett a tavasz, itt a jó idő. Induljunk horgászni! A játékhoz üljünk körbe! Mindenki húzzon tőlem egy kártyát! Az utolsó kártya az enyém marad. Aki olyan kártyát húz, ami halat ábrázol, hallá változik. Akihez a halászháló kerül, horgász lesz. A horgász úgy tudja kifogni a halakat, ha rájuk kacsint úgy, hogy csak az a játékos vegye észre, hogy mit csinált, akire kacsintott.. Akire rákacsint, lerakja a kártyáját maga elé, az a horgász zsákmánya lesz, kiesik a játékból.Ha valaki észreveszi, hogy ki a horgász, akkor azt jeleznie kell felállással, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három játékos sejti, hogy ki a kacsintó, akkor így kiáltanak:- Ho-ho-horgász! -és egyszerre kell rámutatniuk arra a játékosra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman kiesnek a játékból. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a kacsintó). Ha jól tippeltek és a horgász esik ki, új játékot kezdünk. Ha a horgásszal együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor ő nyert. Hiszen már nem lesz három résztvevő, aki gyanakodna. Ha a pedig lefülelik, akkor a többiek nyernek, tehát győznek a halak.”

Horváthné Laukó Mónika
Célcsoport: 5-9 év