„A következő játéknál Jézusnak A búza és a konkoly című példabeszédéből induljunk ki. Közületek ezt mindenki ismeri, hiszen a református gimnáziumban tanuljátok már több éve a hittant. Egy ember búzát vet. Azonban van egy ellensége, aki konkolyt szór a kiváló búzamagok közé. Nőni kezdenek a növények, amelyek között kezdetben nem lehet különbséget tenni. Ám később, miután beérnek a kalászok látszik, hogy melyik valójában a konkoly. A gazda hagyja nőni a növényeit az aratásig. Akkor azonban kezdi kiegyelni őket úgy, hogy kacsint egyet a kiválasztott konkolyra. Ezt a többi konkolynak nem szabad észrevennie, mert akkor erősebb gyökereket növesztenek és elburjánzanak, így az ellenség nyer. Akire a gazda rákacsint, kiesik a búzák közül. Ha a konkolyok közül egy gyanítja, ki lehet a kacsintó, nem árulhatja el, csak jeleznie szabad. Ha három jelzés érkezik, akkor rá kell mutatniuk arra, akire gyanakszanak. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak, még akkor is, ha nem ő volt a valódi gazda. Ha a kiválasztott gazdával együtt, már csak hárman maradnak játékban, akkor a kacsintó gazda nyer. Ugyanis már nem lesz három résztvevő konkoly, aki gyanakodna. Ha pedig lefülelik a gazdát, akkor az ellenség nyer.”

Horváth-Gaudiné Csepregi Ágnes Csilla
Célcsoport: 10-14 év,>15