A játék neve, címe: Vakvezető

A játék pedagógiai célja: Bizalom kialakítása, együttműködés, kitartás, türelem erősítése, koncentráció fejlesztése. Legyünk tekintettel mások iránt. Hátrányos helyzetű embertársaink elfogadása, segítése.

A játék jellege: Együttműködési

A baleseti kockázat szintje: alacsony

Szükséges biztonsági intézkedések: A játékosok keresztezhetik egymás útját, kerüljék el az összeütközést azáltal, hogy a vezetőjükre, vagy az általuk meghatározott hangokra figyeljenek, de egyúttal arra is, ha a közelükben hallanak idegen hangokat, ilyenkor érdemes lassabban, megfontoltabban haladni. Fontos, hogy időben teljesítsék a feladatot, de még inkább, hogy ezt ne mások akadályoztatásával, vagy sérülés okozásával érjék el.

Résztvevők száma: 8-14 fő, 15-20 fő, 21-30 fő,

Résztvevők életkora: 10 évtől idősebb

Játékidő: 5-10 perc

Helyszín: A játék bárhol játszható

Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye

Eszközigény: Sálak a szembekötéshez, különböző tárgyak, pl. olló, toll, csengő… stb. a hangkeltéshez, ez az eszközbeszerzés önkéntes alapon történt, csak a hangkeltés volt ismert a játékosok előtt. Előre elkészített névkártyák.

Technikai igény: Székek a pálya körbehatárolásához és középen néhányat elhelyezve akadályokat képezve.

Az előkészítés feladatai: A játékmező határainak kijelölése székekkel és néhány szék elhelyezése akadálynak. A hangjelzéshez szükséges eszközöket a játékosok hozzák magukkal. Névkártyák elhelyezése a padon.

Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc

A résztvevők bevonásának lehetőségei: A partnerek szemének bekötése, megállapodás a hangjelzésben, eszközök összekészítése. Névkártyák készítése.

A játék megnyitása, nyitánya: Az osztályban gyakran lehetnek közös céljaink, amelyek elérésében szükséges az, hogy másokkal együttműködjünk, egymásban megbízzunk és tekintettel legyünk egymás iránt.

A négyzet alapú játékmező szélén egymástól egyenletes távolságra állnak a párok. A feladat során három kincset kell összegyűjteni: bizalom, együttműködés, segítségnyújtás, de ezek a másik oldalon találhatóak. Ezt úgy érhetik el a párok, hogy az egyikőjük a vak társát átvezeti a másik oldalra. (Ezeket a tulajdonságokat valójában a játék menete során szerzik meg – „Nem a cél a fontos, hanem az út.”)

A játék menete, játékszabályok:Alkossunk párokat a következőképpen: a játékosok fele –a játékvezető döntése alapján – húz egy nevet, ő lesz a párja a játékban. Az a feladat, hogy a párok egyikének a szemét bekötjük és a társának így kell vezetnie megállás nélkül a székek által határolt területen belül, feladat az is, hogy átérjenek a szemközti oldalra, kikerülve az egyes akadályokat és elkerülve az ütközést a többi játékossal. A vezetés során három fokozat lesz: • először úgy kell vezetni, hogy a tíz ujjuk érintse egymást, • ezután, a játékvezető utasítására csak egy ujjal léphetnek kapcsolatba, • egy újabb utasítást követően már nem érinthetik egymást, hanem egy előre megbeszélt hang segítségével lehet irányítani a társat, előre tisztázva a párok között, hogy az egyes irányokat, ill. az elindulást és megállást miként jelzi a vezető a társának. A fokozatok váltásánál mindenkinek meg kell állnia. A játék bemutatása. Ha valaki nem szeretne a háromféle játékrész mindegyikében részt venni, akkor választhat. Egy kerekesszékes tanuló van a csoportban, ő szívesen vesz részt a játékokban, neki még egy segítője volt.

A játék lezárása: Levezető játékként az „alagútfutás” játék eljátszása: az összes játékos két sorfalat állva egymással szemben helyezkednek el úgy, hogy karjukat kinyújtva kezüket összeérinthessék. Egy kiválasztott vagy önként jelentkező gyerek feladata az, hogy bekötött szemmel végigfusson a két sor között. A többiek feladata az, hogy csak akkor tegyék szabaddá az alagutat, vagyis emeljék fel a kezüket – a futó előtt, ha egészen közel ér, ha pedig elhaladt, akkor vissza kell állni az eredeti helyzetbe. A játékot először sétával kezdjük, majd a szabályok rögzítésekor átváltunk a futásra. A vakvezető játék – ahogy a bemelegítő és levezető is – meghatározott ideig tart (2-10-2 perc).

Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Ezt követően a játékosok röviden mesélnek arról, hogy milyen tulajdonságra, képességre volt szükség a vakvezetés során a feladat teljesítéséhez és milyen érzéssel végezték a játékot, ill. mi a tanulsága a játéknak? A beszámolók szerint eleinte nehéz volt odafigyelni és megbízni a másikban, de később ez jobban ment. Az életben, iskolában milyen hasonló helyzetek adódnak, amikor szükségünk van másokra? Az egymás iránti bizalom milyen helyzetekben nyilvánul meg? Minden párost megdicsérek, akiknek sikerült a célt elérni és nem adták fel.

Mindhárom játék közös vonása: az egymás iránti bizalom kiépítése, megerősítése. Testnevelés órán, vagy versenyeken különösen is vigyázzunk egymásra! A termet eredeti állapotába rendezzük vissza.

Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: A játék lehetséges változata az, ha a bekötött szemű játékosokat csak azonos hangerejű beszéddel lehetne irányítani, így még nehezebbé válna a feladat, de személyesebb is lenne.

A játékvezető speciális feladatai: A vezetők figyelmét felhívni arra, milyen fontos szerepet tölt be azáltal, hogy rajta is múlik, sikerül-e elérni a célt, ezért figyeljen arra, hogy egyértelmű, pontos vezetést valósítson meg. Érezze át a vezetett társa helyzetét. A bekötött szemű gyereknek arra kell ráirányítani a figyelmét, hogy csak a vezetőjét kövesse, szűrje ki azokat a hangokat, amelyek nem neki szólnak, amelyek megzavarhatják a játék során. Mindkettőjük feladata az, hogy együttműködve pontosan ismerjék egymás jelzéseit, amikben előre megegyeznek.

A játékot lejegyezte: Hornyik Tibor