JÁTÉKRA FEL!

Hockné Sümegi Krisztina: Kié lesz az utolsó alma?

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Kié lesz az utolsó alma?
  2. A játék pedagógiai célja: A gyerekek, játékosok megismerjék, gyakorolják az állatok nevét. Gyors reagálóképesség gyakorlása.
  3. A játék jellege: Bemelegítő, ráhangoló
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Felhívom a gyerekek figyelmét, hogy futáskor figyeljenek egymásra. Akiknek nem kell futni, azok a kijelölt terület szélén nyugodtan álljanak, ne hadonásszanak a kezükkel, lábukkal, mert ezzel az éppen futni készülő játékostársukat veszélyeztetik, megüthetik, megrúghatják.
  6. Résztvevők száma: -8,8-14,15-20
  7. Résztvevők életkora: -5,5+,7+
  8. Játékidő: 1-5 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye
  11. Kellékigény: Karika, alma, állatos kártyák
  12. Technikai igény: Ehhez a játékhoz nincs szükség semmilyen technikai kellékre.
  13. Az előkészítés feladatai: Az óvodai csoportszobában (tornateremben, udvaron, stb., ….) elpakolok, hogy biztonságosan tudjunk játszani. Futáskor ne essenek el, botoljanak meg semmiben. Előkészítek egy karikát, egy almát és az állatos kártyákat. Egy pár almát előre felszeletelek egy tányérra.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: Több mint 5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: A gyerekek is elkészíthetik a játékhoz szükséges állatos kártyákat. A kisebbek kiszínezhetik a már előre megrajzolt állatokat, a nagyobbak saját maguk rajzolhatják meg az állatokat az előre odakészített és kivágott kártyákra. Felhívom a gyerekek figyelmét arra, hogy szép élénk színekkel rajzoljanak, színezzenek, hogy jól láthatóak és ezáltal felismerhetőek legyenek az állatok. Ezt a tevékenységet egy környezetismeret foglalkozás keretein belül is megvalósíthatjuk.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: A gyerekeket a kijelölt területre hívom. A terület közepére leteszem a karikát, bele az almát. Elmondom nekik a kerettörténetet: Ti most egy nagy erdőben vagytok, ti vagytok az erdő állatai. Az erdőnek két oldala van, mindkét oldalon ugyanolyan állatok élnek. Sajnos közeleg a tél, nagyon nehéz már ilyenkor élelmet találni az erdőben. De figyeljetek csak! Az erdő közepén van egy kis tisztás (rámutatok a karikára) és a tisztás közepén egy alma, amit véletlenül egy arra kiránduló kisgyerek ejtett el. Nektek most az lesz a feladatotok, hogy ezt az almát minél gyorsabban megszerezzétek magatoknak.
  17. A játék menete, játékszabályok: A játékosok a kijelölt területen állnak. Kiosztom nekik az állatos kártyákat, melyet a kezükben kell fogniuk végig a játék alatt. Megbeszéljük, hogy melyik kártyán melyik állat van. A kijelölt terület 2 szélére állítom őket úgy, hogy mindkét oldalon ugyanazok az állatok legyenek, nem baj, ha nem egymással szemben állnak. Tehát mindegyik oldalon áll egy róka, egy vaddisznó, egy mókus, egy őz, stb., … . „Amikor azt mondom, hogy „vaddisznó”, akkor a az erdő két szélén álló vaddisznó beszalad középre és megpróbálja megszerezni az almát. Az a vaddisznó lesz a legügyesebb, aki ki tudja venni a karikából az almát. Ha kivetted, gyorsan visszateszed, visszamész a helyedre és mondom a következő állatnak a nevét.”
  18. A játék lezárása: A játékot nem kiesésre játszuk, csupán a játék élményéért, versenyhelyzet nélkül. Amikor már elfáradtak, vagy úgy látom, hogy itt az ideje a játék befejezésének, akkor véget vetek a játéknak Játszhatjuk pontgyűjtésre is. Ahányszor sikerült az almát megszereznie a játékosnak, annyi pontot kap. Ebben az esetben figyelnünk kell arra, hogy mindegyik játékosnak ugyanannyi esélye legyen, mert ha az egyik többször versenyezhet az almáért, mint a másik, akkor ő eleve több pontot is szerezhet. Kiesésre nem tudjuk játszani, mert ebben a játékban mindig 2 játékos versenyez egyszerre, tehát ha az egyik kiesik, akkor a másiknak nem lesz ellenfele, így ő is ki kell hogy álljon.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: A játék végén megdicsérem a gyerekeket, hogy nagyon ügyesen versenyeztek az almáért. Leülünk és együtt elfogyasztjuk a tányérra felszeletelt almákat.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Az állatos kártyák helyett, amit a játékosok a kezükben fognak, lehet állatos fejdíszeket is használni. Figyeljünk arra, hogy ezek ne essenek le futás közben a gyerekek fejéről, a legjobb, ha gumival vagy megkötővel rögzíthetők. Használhatunk nyakba akaszthatós kártyákat is. Ebben az esetben arra figyeljünk, hogy ne legyen túl hosszú, hogy amikor előrehajol a játékos az almáért, akkor ne lógjon le a földre, mert akkor ráléphet és így könnyen eleshet. Állatnevek helyett játszhatjuk madárnevekkel is. A játékot német nyelven is játszhatjuk, így német nyelvet tanító óvodapedagógusok is játszhatják a csoportjukkal.
  21. A játékvezető speciális feladatai: Ha már jól megy a játék, jól alkalmazzák a már megtanult szabályokat, akkor gyorsabban mondom az állatneveket, vagy esetleg ugyanazt az állatnevet többször mondom egymás után. Ez így izgalmasabbá teszi a játékot.
  22. Egyéb/megjegyzés: A gyerekek nagyon szerették ezt a játékot, nagyon tetszett nekik. Arra azonban oda kell figyelni, hogy nagyjából azonos életkorúak játszanak együtt, ne a kiscsoportosok a nagycsoportosokkal, mivel így nem azonosak a játékosok esélyei!
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Hockné Sümegi Krisztina