„Célcsoport: 5-9 év / 10-14 év Kakukkfióka a nádirigó fészekben A kakukkmadár lusta fészket építeni, ezért más madarak fészkébe rejti a tojásait. Kedvence a nádirigók fészke. Amíg a nádirigó szülők élelemért járnak, a frissen kikelt nádirigó fiókák nagy veszélyben vannak, mert a kakukkfióka megpróbálja őket kilökni a fészekből azért, hogy neki több élelem jusson. Ha a nádirigó fiókák meg akarnak menekülni, meg kell szabadulniuk a nagyobb és erősebb kakukkfiókától. Ez csak úgy sikerülhet nekik, ha hárman összefognak, és közösen kilökik a fészekből az idegent. A fiókák körben, törökülésben/széken ülnek a fészekben úgy, hogy mindegyik lássa a másikat. A játékvezető megkéri őket, hogy csukják be a szemüket, amíg a hátuk mögött lassan körbejár. Akinek megérinti a fejebúbját/vállát, az lesz a kakukkfióka. Csak a megérinett tudja magáról, hogy ő a kakukkfióka, a többiek csak azt tudják, hogy ők nem azok. Ha a kakukkfióka rákacsint valakire (kilök valakit a fészekből), akkor az csipogni kezd, és eldől/leszegi a fejét. Fontos, hogy nem árulhatja el, ki „lökte ki” őt a fészekből, ugyanis ő már „elpusztult”. A többiek nagyon-nagyon figyelik a többi fiókát. Ha valamelyik észreveszi, hogy egyikük rákacsint egy társukra, akkor felemeli a karját, és azt mondja, hogy „Gyanítom”. Ha már hárman jeleznek, akkor egyszerre rá kell mutatniuk a feltételezett kakukkfiókára. Ha eltalálták, akkor megmenekültek. Ha nem, akkor ők egyszerre esnek ki a fészekből és folyik tovább a játék, amíg már csak 3 gyerek marad. Értékelésként, feldolgozásként a játék lehetőséget ad az alábbi témákról beszélgetni a gyerekekkel (korosztályuktól függően): Madarak: életmódjukról, a táplálkozásukról, a fészekrakásról, költésparazita élemódról, vándorlásról, eredetükről, szerepükről a művészetekben (zene, képzőművészet, tánc) stb. Ember: családról, az anyai, apai szerepekről, erkölcsről stb.”
Hevesi-Nagy Anikó