„Egy kollégiumi csoportnak írtam e mesét: Játszani fogunk. Kérlek benneteket, hogy alkossatok a terem közepén egy kört, a székeiteket is hozzátok magatokkal és üljetek le. Most pedig képzeld el, hogy egyik éjjel a kollégiumban fél 10 után, amikor már ugye nem szabadna átmentél a barátod, barátnőd szobájához, kilopóztál és átmentél oda. Bár nem mentél be a szobájába, ami ugye kirúgással járt volna, de az ajtóban sokáig beszélgettetek. A szobatársaid tudtak róla, és csakhamar az egész csoport. Az éjszakai nevelő észrevette, hogy nem vagy a szobádban, de téged nem vett észre a fiúszoba illetve lányszoba előtt. Most a te feladatod lesz meggyőzni a többieket a kacsintásoddal, hogy legyenek a cinkosaid és ne áruljanak be. Azt, aki kiment a szobájából, kártya segítségével döntjük el. Aki a piros ászt húzza, az lesz a csínytevő. Az ő feladata az lesz, hogy úgy kacsintson valakire a csoportból, hogy azt a többiek ne vegyék észre, azaz egyenként győzze meg a társait, úgy a biztos… Akire rákacsintott, kérem, hogy hüvelykujja felmutatásával és egy „oksi” felkiáltással jelezze. Ha valakinek van gyanúsítottja, kérem, hogy kézfeltartással jelezze, de még ne mondja ki a gyanúsított nevét. Amikor kettő szemtanú összejön, akkor háromra rámutattok a gyanúsítottra. Ha eltaláljátok, akkor ti nyertek, ha nincsen összhang, függetlenül attól, hogy esetleg valaki eltalálta a tettest, akkor tovább folytatódik a játék. Mindaddig, amíg hárman nem maradtok. Ebben a helyzetben a rosszcsont társatok ezúttal nyert. Van kérdésetek? … Induljon a játék. Húzzatok egy kártyát.”

Györgyiné Jávorka Barbara
Célcsoport: 14+