„A törpék és az óriás már sok éve utálják egymást, mert nem tudnak egymással játszani. Az óriás felfedezett egy sugarat, amivel kicsinyíteni és nagyítani is tud. Az óriás kitalálta, hogy minden törpét felnagyít óriássá, így többé nem lesz egyedül és lesz kivel játszania. Lekicsinyítette magát, és elbújt a törpék között, azért, hogy minél több törpét, a sugarával, örökké óriássá növesszen. A játékban mindenki törpeként kezdi, ezért ülünk. Az óriás is törpeként kezd, mivel már elbújt közöttünk, de semelyik törpe sem tudja, ki az óriás. Az óriás, úgy tudja felnagyítani a törpéket, hogy amikor valaki rá néz, arra rákacsint, vagyis besugározza. Ha valakire rákacsintottak, annak fel kell állnia a székéből és állva marad, vagyis óriássá válik. Nem mondhat, és nem is árulhatja el, hogy ki volt aki rákacsintott, besugározta. A többi törpe közben szemmel tartja egymást, nézik egymás arcát, és keresik, hogy ki lehet az elrejtőzött óriás, aki kacsintgat. Ha valamelyik törpe tudja, hogy ki az óriás, az ülve marad, de felteszi a kezét. Még nem mondja el, nem mutatja meg, hogy kire gondol. Amikor hárman már feltették a kezüket, az azt jelenti, hogy eléggé gyanús valaki a törpék közül, és a bírónak (játékvezetőnek) elmondhatják kire gondolnak. Ha mindhárman ugyanarra gondoltak, akkor az a törpe elárulja, hogy ő volt-e az óriás. Ha igen, akkor a törpék nyertek, mindenki, még az óriás is törpévé válik örökre, így már ő is tud velük játszani, ezért az óriás sem szomorú már. Ha nem ő az óriás, vagy nem mindhárman ugyanarra törpére gondoltak, akkor a három vádló, órássá nő, vagyis ők is felállnak, és már nem szólhatnak semmit. Meg kell várniuk, hogy a többi törpe rájöjjön ki az óriás. Ha az ülők közül (törpék), már csak hárman maradnak, akkor az óriás nyer, hiszen a három közül az egyik az óriás, így már nincs elég törpe, hogy megvádolja a bírónál. Mindegyik törpe óriássá válik örökre, de azért nem szomorúak, mert így olyan dolgokat is megtehetnek, amit törpeként nem tudtak.”

Földváriné Firnigel Andrea Andrea
Célcsoport: 5-9