""Egy függöny mögé körbeülnek a gyerekek. A függöny túl oldalán (mint egy színházban) a falon lóg egy lepedő, amelyre a gyerekek előzőleg már egy közönséget festettek. A mai balett órán a Csipkerózsika című balettelőadásból fogtok ízelítőül egy részletet bemutatni a közönségnek, akik – ahogyan azt már hallom is itt a színfalak mögött- már nagyon várják, hogy megpillanthassanak benneteket.(Ekkor különböző hanghatásokat játszok be. Pl.: Egy férfi megkérdezi, hogy mikor kezdődik már? Vagy egy anyuka mondja a gyermekének, hogy ülj most már rendesen, ne zörögj, azonnal kezdődik. Vagy gyerekek mondogatják egymásnak, hogy én Csipkerózsikát várom! Én a herceget szeretném már látni!…stb.) Ti maradjatok a körben a helyeteken, én azonban most résnyire elhúzom a függönyt, hogy megnézhessétek a közönséget, hogy kik vannak itt, és vajon mennyien lehetnek? (ekkor szembesülnek a gyerekek a már az általuk előzőleg elkészített, saját kezű alkotásukkal.) Telt ház van! Nézzük meg gyorsan a szereposztást! Körbemegyek, húzzon mindenki egy kártyát, és akinek a képe szerepel a kártyán a meséből, annak a szereplőnek a szerepébe kell bújnotok. Ahhoz, hogy elsöprő sikerű legyen az előadás, nagyon kell vigyáznotok arra, hogy ne mondjátok el és ne is mutassátok meg egymásnak a szereposztásotokat! A kártyákat ezért tegyétek lefordítva magatok elé a földre! Ahogyan azt már korábban is említettem, most csak egy kis ízelítőt tartunk a közönségnek, ezért most csak azt a jelenetet mutatjuk be, amikor a herceg felébreszti álmából Csipkerózsikát és a királyi udvart. A játék kiindulópontja az, hogy a körben pillangóülésben (oldalspárga nyújtógyakorlata) ülve nyújtógyakorlatot végezve mindenki folyamatosan keresse a másik tekintetét! Felváltva nézzétek egymás tekintetét! Az nem baj, ha a másik éppen nem néz rád. A herceg feladata az, hogy rákacsintással felébressze a többieket úgy, hogy csak az a játékos vegye észre, akire rákacsintott. Akire a herceg rákacsintott, az felébred az álmából és feláll a láb, kar 1-es pozícióba, (közben hanghatás, taps bejátszása) ezzel jelezve, hogy felébredt az álmából. Majd a szereposztását jelző kártyát visszaadja, amiért cserébe kap egy kiegészítő ruhadarabot vagy tárgyat a szerepéhez illően, majd a színpad egy előre kijelölt részén szabadon, improvizálva táncol (hogy továbbra is foglalkoztatva legyen annak ellenére, hogy már kiesett), miközben szól a Csipkerózsika című balett zenéje. Mivel a körben ülők még a 100 éves álmukat alusszák, ezért ők kizárólag csak egymást nézhetik, a már táncolókat nem! Ha valaki észreveszi, hogy ki a kacsintó herceg, azt úgy kell jeleznie, hogy feláll a láb, kar 2. pozícióba, (hanghatás, taps bejátszása) de egyelőre még nem árulhatja el, hogy ki lehet az esetleges herceg. Ha már három játékos áll a láb, kar 2. pozícióban, ezzel sejtve azt, hogy ki lehet a herceg, akkor nekik-amikor meghallják a boszorkány kacagását (hanghatás)- egyszerre kell rámutatniuk arra, akiről azt gondolják, hogy ő a herceg. Ha nem ugyanarra mutatnak mindhárman, az azt jelenti, hogy ők is felébredtek és kártyájukat visszaadva, szerepüket felfedve mehetnek táncolni. A herceg pedig tovább folytathatja a többiek felébresztését. Ha viszont mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az ébred fel, akire rámutattak és feláll a láb, kar 3. pozícióba (hanghatás, taps) akkor is, ha nem ő a valódi herceg. A szereposztást jelző kártyáját visszaadva, szerepének kiegészítőjét felvéve elmegy táncolni. Lehetséges befejezések: Az előadásnak akkor van vége ha: 1. mindannyian felébredve táncoltok a herceggel együtt. (a herceg kiegészítője egy korona és egy sötét lufi, ami a boszorkány átkát szimbolizálja) 2. a herceg személyét felfeditek. (kártyáját visszaadja, kiegészítőjét a koronát és sötét lufit megkapja.) Ez esetben azért, hogy a körben még pillangóülésben ülve nyújtó gyerekek se maradjanak ki a különböző pozíciók és az improvizációs tánc bemutatásából, ezért a már személyét felfedett hercegnek mondania kell minden pillangóülésben ülő gyerek számára egy feladatot valamelyik pozíció bemutatására. Mindkét variáció esetén a játék legvégén a lufi szelepét kinyitva a herceg elereszti a lufit (közben hanghatás a boszorkány hangja), amivel azt szimbolizálja, hogy megszűnt a boszorkány átka. Az előadás legvégén a közönség felé fordulva, egy sorban fogtok majd felállni, egymás kezét megfogva meghajolni. (hanghatás, vastaps, fények) Eddig tartott a játékismertetés, most jön a valódi produkció. Függönyt elhúzzuk, előadásra fel! (fények, taps, elindul a Csipkerózsika című balett zenéje)"

dr. Szabóné Horváth Ágnes
Célcsoport: 5-9 év