JÁTÉKRA FEL!

Dr. Lakatosné Rozsnyói Anikó: Piranha

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Piranha
  2. A játék pedagógiai célja: A megfontolt, célirányos, lendületes együttműködés gyakorlása, a kommunikáció fejlesztése, a stratégia kialakítása.
  3. A játék jellege: Együttműködési
  4. A baleseti kockázat szintje: Közepes
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Székek, asztalok eltolása a játéktérből
  6. Résztvevők száma: 15-20
  7. Résztvevők életkora: 10+
  8. Játékidő: 5-10 perc
  9. Helyszín: Elsősorban beltérben játszható
  10. Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye
  11. Kellékigény: Kis cédulák és A4-es méretű papírok olyan számozással,amennyien a játékosok vannak.
  12. Technikai igény: Nincs, de fontos, hogy a terem jól kivilágított legyen.
  13. Az előkészítés feladatai: Papírok nyomtatása, terem berendezése
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: Több mint 5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: A pakolásban tudnak segíteni, a teret felszabadítani.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Körben ülünk vagy állunk. Elmondom, hogy olyan játékot fogunk játszani, ahol arra kell koncentrálniuk, hogyan tudnak minél ügyesebben együttműködni. Megkérdezem, hogy ennek szerintük mi a feltétele. A gyerekek a kommunikációt említették, és hogy figyeljünk egymásra.
  17. A játék menete, játékszabályok: Minden gyermek egy tetszőleges számot húz a kezemben lévő cédulák közül. Mi ezt most 13-an játszottuk. A padlóra A4-es méretű, számozott papírlapokat helyezek el, ugyanannyit, mint amennyit húztak, és össze-vissza, de lépéstávolságban rakom le. Elmondom nekik, hogy a játék neve piranha, ami arra utal, hogy mi most elutazunk az Amazonas vidékére. A lapok a mocsaras tájban lévő zsombékok, arra szabad csak lépniük, és ha a láb belelóg a „vízbe”,(tehát a játékos lelépett a padlóra) akkor megtámadhatja egy piranha. Az a cél, hogy mindenki eljusson a saját számát jelző nagy lapra úgy, hogy segíthetik egymást, átléphetnek egyik lapról a másikra, de a lapokon egyszerre csak 2 láb lehet! Ha valaki átlép egy másik lapra, az addig ott állónak vagy az odalépőnek fel kell emelnie az egyik lábát. Ezután a gyerekeket megkérem, hogy figyeljék meg, hol van a saját számuk, majd helyezkedjenek el az ő számuktól messze eső papírlapon. Ezután csendet kérek, majd rövid megbeszélés után indul a játék. Nagy nevetések közepette, és folyamatos lépegetéssel és kommunikációval jutnak el az ő „zsombékjukra”.
  18. A játék lezárása: Amikor mindenki kész, szinte spontán a tapsvihar. Újra leülünk. Megkérdezem, hogyan érezték magukat a játék közben, milyen érzés volt, és kellett-e a másikra támaszkodni, segítséget kérni, nyújtani.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Kivétel nélkül mindenki elmondta saját benyomásait a játékról. Mindenki pozitívan élte meg, nem volt kinevetés, cikizés.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Esetleg lehetne két csoportban, de együtt játszani, színes lapokkal, két színnel. Így a gyerekek feladata kettős, mert a színekre is figyelniük kell. Tehát pl. lenne 6 piros lap, 1-től 6-ig, és 6 zöld, szintén 1-től 6-ig. A gyerekek így a vegyes színű számozott lapokon át jutnának el a saját színükig és számukig.
  21. A játékvezető speciális feladatai: A szabályok pontos ismertetése, figyelni az okos, balesetmentes játékra.
  22. Egyéb/megjegyzés: Kiváló játék arra, hogy egy konfliktussal küzdő csoport egymással újra megtalálja az összhangot, és együtt próbáljon dolgozni, de már egymást jól ismerő gyerekeknek is nagyon élvezetes.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Dr. Lakatosné Rozsnyói Anikó