„Tűz van a királyi erdőben! Én mint játékvezető egy koronával a fejemen jelenek meg (jelmez). – Hallottátok, katonáim? A híres erdőmben rejtélyes tűz ütött ki. Nagyon szemfüles, mindenre figyelmes katonákat vihetek csak, hogy végére járjunk a dolognak. Ki tart velem? – Én, én, én is…! (így a gyerekek, mert szinte biztos, hogy mindenki jönni akar) – No, nem vihetek mindenkit magammal, csak a legszemfülesebbeket. Hajlandóak vagytok kiállni egy próbát? – Igen, igen! (így a gyerekek, hiszen játszani szeretnének) – Akkor figyeljetek jól, mondom a próbafeladatot. Üljetek körbe, csukjátok be a szemeteket! Én hátulról megérintem valakinek a hátát, ő lesz a varázsló. Megvan? Na, ez a varázsló valakire rá kell kacsintson, lehetőleg úgy, hogy más ne vegye észre. Akire rákacsintott, az távozik a hadseregemből, és kiesik a játékból. Ha valaki észrevette, hogy ki a kacsintó, ne árulja el, hanem emelje magasba a kardját, ami a kezed lesz most. Ha három jelentkező lesz, akkor mindhárman rámutathattok arra, akiről azt gondoljátok, hogy ő a varázsló. Ha ugyanarra mutattok, akkor is kiesik, ha nem ő kacsintó, de természetesen akkor is, ha valóban ő az. Ha viszont nem ugyanarra az illetőre mutattok, akkor mindhárman kiestek. A varázsló addig folytatja a kacsintást, vagyis a válogatást a tűzoltáshoz, amíg már csak hárman vagytok összesen a játékban. Ezzel a két legjobb katonámmal indulok majd felkutatni a rejtélyes tüzet, no meg a varázslót is magunkkal visszük, akiknek 1-1 arany üti majd a markát (arany színű papíros csokipénz, megmutatom nekik, hogy kedvet csináljak a versenyhez. Természetesen több kört is játszunk, hogy minél többen kaphassanak csokit, illetve a játék végén aki nem kapott még csokipénzt, annak versenyen kívül adunk.). Jajjaj! Nagyon ég az erdő! Varázsló, megkérlek, kezdd meg a katonák kiválasztását!”

Dr. Gyetvainé Gerlai Krisztina
Célcsoport: 5-9