JÁTÉKRA FEL!

Dabis-Szöllősi Anna: Törökkergető

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Törökkergető
  2. A játék pedagógiai célja: Gyorsaság fejlesztése, figyelem fejlesztése, a figyelemmegosztás gyakorlása, fejlesztése
  3. A játék jellege: Energetizáló
  4. A baleseti kockázat szintje: Közepes
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Előzetes figyelmeztetések, miből lehet baleset. Kellő tér.
  6. Résztvevők száma: 21-30
  7. Résztvevők életkora: 10+
  8. Játékidő: 1-5 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye
  11. Kellékigény: Tornaernyő, kis, könnyű labdák, esetleg csapatpólók
  12. Technikai igény: Az eszközök előkészítése.
  13. Az előkészítés feladatai: Egyenlő számú színes labdák megszámlálása és elhelyezése a tornaernyőn.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: Motiválás a kerettörténettel. Koncentráció a magyar irodalom tantárggyal. Igyekeztem fiús kerettörténetet kitalálni, hiszen a fiúk azok, akik sokszor nehezebben motiválhatóak, bár a mozgásos játékokat nagyon szeretik.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: A kerettörténet: A törökök és a magyarok között harc zajlik. A törökök ágyúval bombázzák a magyarok várait. Azonban most a golyóik nem találtak célba. Össze akarják szedni a célt nem ért golyókat, ám kiderül, hogy az ellenfélnek beépített harcosai vannak közöttük, akik igyekeznek őket gyengíteni. Az a csapat győz, amelyik ügyesebb, gyorsabb találékonyabb.
  17. A játék menete, játékszabályok: A tornaernyőn elhelyezem a labdákat, minden színből egyenlő számban: piros, sárga, kék és zöld színekből is 10-10 darabot. A gyerekek majd körbe kell állják a tornaernyőt és indításra el kell kezdeniük lerázni a labdákat. Ez az ágyúzás. majd ha mindegyiket lerázták, elszámolok 3-ig, ez alatt az idő alatt el kell engedni az ernyőt és el lehet kezdeni a labdák visszahelyezését a tornaernyőre. Fiúk a kéket és a zöldet, lányok a sárgát és a pirosat. (Ha nem tudjuk pontosan nemek szerint elosztani a csapatokat, akkor szükséges a csapatjelölő póló, karszalag, stb.) A történetben az egyik csapat a törökök, a másik a magyarok. Ha valaki megfogja az ellenkező csapatból a másiknak az alsó lábszárát, akkor az a játékos kiesik. Így gyengíti a két csapat egymást. Az a csapat győz, amelyik előbb hordja vissza az ernyőre a labdáit. Azért izgalmas és nehéz ez a játék, mert egyszerre kell figyelni arra, hogy gyengítsék az ellenfelet, fogyasszuk a létszámát, másrészt, hogy a saját labdáikat visszahordják. Felhívtam a figyelmet arra, hogy nem tudok mindenkit egyformán figyelni, a becsületükre hagyatkozom.
  18. A játék lezárása: Ha látom, hogy az egyik csapat minden labdáját visszavitte, sípolok.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Értékelem a csapatok erőfeszítéseit. A felmerült problémákat megbeszéljük. Esetleg módosítunk a játékszabályon. Például ilyen módosítás eredménye lett, hogy az egész alsó lábszár megfogása érvényes, mert eredetileg a boka számított csak, Ezt viszont nehéz követni, ellenőrizni, sok lehet a vita.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Lehet más a kerettörténet, a gyerekeknek is voltak ötletei, például szakácsos-főzős témában.
  21. A játékvezető speciális feladatai: Figyelni a játékosokat végig, Ez nehéz és figyelemmegosztó feladat.
  22. Egyéb/megjegyzés: felmerült olyan probléma is, hogy az egyik csapat eldugta a másik csapatnak pár labdáját, hogy amikor már azt hinnék, ők győztek, előkerüljenek és késleltessék az ellenfél győzelmét. Ezt rögtön megbeszéltük, utána nem fordult ilyen elő.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Dabis-Szöllősi Anna