„[keretmese] Címe: Óz a nagy varázsló! Szeretném, ha becsuknátok a szemeteket és elképzelnétek magatokat olyan mesehősnek, aki varázserővel bír (lehet tündér, pikachu, stb,). Csiribi-csiribá, elrepülünk együtt Óz a nagy varázsló birodalmába. (addig felveszem a fejemre a varázssipkámat). Nyissátok ki a szemeteket.Megérkeztünk a varázsló birodalmába. Én leszek most a varázsló segédje, és hoztam nektek kártyalapokat, melyek varázserővel bírnak. Szeretném, ha mindenki húzna egy lapot, de fontos, hogy ne nézd meg, hanem rakd le magad elé, majd együtt fogjuk megtekinteni, ha tapsolok. Arra figyelj, hogy a szomszédod ne lássa a lapodat. (A gyerekek húznak egy lapot. )Kezdődhet a játék. Taps! Nézd meg jól a lapodat, majd tedd le magad elé úgy, hogy senki se lássa. (Az én csoportomnak még ez a verzió, amit leírtál Barnabás, még nehéz, 4 évesek éppen, hogy elmúltak. ) Inkább úgy játszanám először, hogy nálam lesz a piros lap. Figyeljetek jól rám. Mindenkinek a szemébe kell nézzetek, jól meg kell figyelnetek egymást, mert aki a piros lapot húzta, az fog kacsintani, valamelyik gyermekre. Nagyon cselesen kell ezt végrehajtania, mert ha valaki észreveszi, annak nem szabad megszólalnia, hanem fel kell nyújtania a karját. Ha három kar a magasba lendül, akkor megszakítom a játékot és megkérdezem, hogy kire gondoltatok. Ha eltalálták, akkor szóbeli dicséretben részesülnek és újra megkeverjük a lapokat, de ügyelek arra, az első játékoknál, hogy a piros lap olyan gyermekhez jusson, aki , szeret szerepelni, nem fél a kihívástól. Nem hagyom ki a többi gyermeket sem, hanem az a pedagógiai célom, hogy sikerélményhez juttassam a gyermekeket, legyen kedvük többször eljátszani a játékot. Címe: Óz a nagy varázsló! Szeretném, ha becsuknátok a szemeteket és elképzelnétek magatokat olyan mesehősnek, aki varázserővel bír (lehet tündér, pikachu, stb,). Csiribi-csiribá, elrepülünk együtt Óz a nagy varázsló birodalmába. (addig felveszem a fejemre a varázssipkámat). Nyissátok ki a szemeteket.Megérkeztünk a varázsló birodalmába. Én leszek most a varázsló segédje, és hoztam nektek kártyalapokat, melyek varázserővel bírnak. Szeretném, ha mindenki húzna egy lapot, de fontos, hogy ne nézd meg, hanem rakd le magad elé, majd együtt fogjuk megtekinteni, ha tapsolok. Arra figyelj, hogy a szomszédod ne lássa a lapodat. (A gyerekek húznak egy lapot. )Kezdődhet a játék. Taps! Nézd meg jól a lapodat, majd tedd le magad elé úgy, hogy senki se lássa. (Az én csoportomnak még ez a verzió, amit leírtál Barnabás, még nehéz, 4 évesek éppen, hogy elmúltak. ) Inkább úgy játszanám először, hogy nálam lesz a piros lap. Figyeljetek jól rám. Mindenkinek a szemébe kell nézzetek, jól meg kell figyelnetek egymást, mert aki a piros lapot húzta, az fog kacsintani, valamelyik gyermekre. Nagyon cselesen kell ezt végrehajtania, mert ha valaki észreveszi, annak nem szabad megszólalnia, hanem fel kell nyújtania a karját. Ha három kar a magasba lendül, akkor megszakítom a játékot és megkérdezem, hogy kire gondoltatok. Ha eltalálták, akkor szóbeli dicséretben részesülnek és újra megkeverjük a lapokat, de ügyelek arra, az első játékoknál, hogy a piros lap olyan gyermekhez jusson, aki , szeret szerepelni, nem fél a kihívástól. Nem hagyom ki a többi gyermeket sem, hanem az a pedagógiai célom, hogy sikerélményhez juttassam a gyermekeket, legyen kedvük többször eljátszani a játékot. „

Buzás-Vozák Edit
Célcsoport: 0-5