„Aranyos manócskák üldögélnek az erdőben, és gondtalanul játszanak. Nem is sejtik, hogy van köztük egy manónak álcázott földönkívüli lény, akinek az a küldetése, hogy minél több manót vigyen magával a saját bolygójára. A játékosok leülnek köbe a földre, és húznak egy papírlapot. Egy kivételével a papírlapok üresek. Aki a jelöléssel ellátott papírlapot húzza, az lesz a földönkívüli, aki kacsintással szerzi áldozatait. Az ő feladata az lesz, hogy sorba rákacsintson a társaira úgy, hogy a többiek lehetőleg ne vegyék észre, csak az az egy ember. Akire rákacsintott, az kiesett a játékból, és ezáltal őt az „álmanó” elrabolja az idegen bolygóra. A többi manó persze minél hamarabb szeretné megtudni, hogy ki lehet köztük a gonosz manó, ezért nagyon figyelik társaikat, nehogy valakit újra elrabolhasson. Ha valaki észreveszi, hogy ki lehet az álmanó, azt jeleznie kell, de még nem mondhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha három játékos jelzett, akkor nekik lehet esélyük arra, hogy leleplezzék a földönkívüli lényt, és így megmenthetik a még velük lévő manótársaikat. Rá kell mutatniuk arra s személyre, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra a játékosra mutatnak, akkor mindhárman kiesnek. Viszont ha ugyanarra a személyre mutatnak, akkor az a játékos esik ki. Ha tényleg ő volt a földönkívüli lény, akkor a többi manó megmenekült, és ők így megnyerik a játékot. Ha viszont az álmanó olyan ügyes, hogy rajta kívül már csak két játékos marad, akit még nem vitt el a bolygójára, akkor a kiválasztott földönkívüli lény nyeri meg a játékot.”

Buktáné Csirmaz Mónika
Célcsoport: 10-14 év