JÁTÉKRA FEL!

Beséné Fehéri Judit: JÖN A CÁPA! Mentsük meg a kicsinyeinket!

Szerző:
  1. A játék neve, címe: JÖN A CÁPA! Mentsük meg a kicsinyeinket!
  2. A játék pedagógiai célja: A játék pedagógiai célja elsősorban az együttműködés, az egymásra figyelés, a segítségnyújtás fejlesztése. Az érintett korosztályban óriási a versenyszellem, mindenben elsők akarnak lenni, sokszor még egy egyszerű sorakozó is komoly vetélkedéssé válik, hogy ki álljon az első helyen.Ez a játék kifejezetten jól fejleszti az önkontrollt, az egymásra figyelést, a másik segítését, ami a mai türelmetlen, törtető világban igazán fontos pedagógiai cél.
  3. A játék jellege: Együttműködési
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Mivel a játék medencében zajlik, mindig győződjünk meg róla, hogy a játékban résztvevők biztonságosan,és stabilan mozognak a vízben. Bár a lábuk leér, a víz nem mély, ennek ellenére a játék megkezdése előtt, akár tréfás bemelegítéssel ellenőrizzük a játékosok vízbiztonságát!
  6. Résztvevők száma: 8-14
  7. Résztvevők életkora: 7+
  8. Játékidő: 1-5 perc
  9. Helyszín: Elsősorban beltérben játszható
  10. Helyigény: Nagyobb kör: Akkora hely, ahol a résztvevők hátra tudnak lépni
  11. Kellékigény: Annyi szivacs bója, ahány játékos részt vesz a játékban. Térelválasztó kötél, amivel leválasztom a játékhoz szükséges teret a résztvevők számának függvényében.
  12. Technikai igény: A technikai igény nem mindennapi, hiszen a játék vízben zajlik, tehát alapvetően szükség van egy medencére, ahol a játékosoknak leér a lába.
  13. Az előkészítés feladatai: 1. A játéktér leválasztása (a résztvevők számának függvényében) 2. A szivacs bóják előkészítése a medence partján
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: Az előkészítést a gyerekek is elvégezhetik, amennyiben ismerik a segédeszközök helyét: Érdemes kijelölni 2 játékost, aki az elválasztó kötelet rakja az játékvezető által kijelölt helyre, és kettőt, aki a bójákat készíti elő megfelelő számban.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Mivel a célcsoportom 7-8 éves gyerekekből áll, ők rendkívül fogékonyak a mesére, így a kerettörténetem, keretmesém a tengerben játszódik, ahol ők maguk is halak, akik nevelgetik,és óvják kicsinyeiket (amit a szivacs bóják jelképeznek) . Van azonban egy árva kicsi, aki mellet nem áll anyahal (adott esetben apahal 🙂 ).A közelben ólálkodik a gonosz cápa, aki a kis "árvára" vadászik. A cápa azonban nem megy olyan kishalhoz, amit nagyhal véd. Csak úgy tudják megvédeni a kicsit, ha összefognak,és mindig van egy nagyhal, aki a közeledő cápától megvédi a magányos kishalat. Ilyenkor el kell engednie a saját kicsinyét,és magához venni az "árvát". Ekkor a cápa elindul az így védtelenné vált kishal felé, Most egy közelben álló másik nagyhal védi meg úgy, hogy a sajátját a többiekre bízza.
  17. A játék menete, játékszabályok: A játék kezdetén kiválasztjuk a "cápát".Ő leül a medence egyik oldalán, míg a többiek, kezükben egy szivacs bójával vele szemben a másik oldalon. A játékvezetőnél is van egy bója. A játékosok elhelyezkednek a medencében egymástól kb. egy, méter távolságban, "szétszórt elhelyezkedésben".Mindenki a közelében őrzi a saját "kicsinyét", azaz egyik kezével fogja a víz tetején úszó bóját. A játékvezető elhelyezi a "halrajban" azt a bóját, ami a gazdátlan kishalat jelképezi. Majd jelet ad a cápának az indulásra. A cápa lassan elindul a gazdátlan bója felé. Amelyik játékos legközelebb van a gazdátlan bójához megfogja azt, így az védetté válik,de el kell engednie a sajátját, lehetőleg minél távolabb a "cápától",Közben arra is figyelve, hogy olyan helyen engedje el a sajátját, hogy azt egy játékostársa szükség esetén megmenthesse Fontos szabály, hogy a saját bóját eldobni nem lehet! Illetve egy játékosnál nem lehet egyszerre két bója. A játékosok a helyüket nem változtatják, mozgásban csak a cápa van.
  18. A játék lezárása: A játék addig tart, amíg a cápának sikerül elfognia egy kishalat.Ekkor a magasba emeli a bóját, és a játék ezzel lezárul. Utána új cápát választunk,és minden játékos elfoglalja a megadott kiindulási helyet a medence szélén.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: A játék befejeztével megbeszéljük, hogyan tudtuk volna "megmenteni" a kishalat, vagyis milyen megoldás segített volna tovább folytatni a játékot,és olyan taktikákat próbálunk találni, amivel megakadályozhatjuk a cápát abban, hogy sikerrel járjon,ezzel pedig megpróbáljuk megnövelni az egyes játékok időtartamát.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: A víz számos egyéb izgalmas lehetőségeket rejt magában. Azok a gyerekek, akik már bátrabbak,és az úszástudásuk is fejlettebb,és a víz alatt is szívesen "vadásznak", játszható a feladat pl. úgy is, hogy a kishalakat valamilyen víz alá merülő tárggyal helyettesítjük (pl.élénk színű marokerősítő karikák). A játékosok a karikák közelében állnak,egyik lábukat ráteszik medence alján fekvő karikára úgy, hogy a cápa láthassa azt. A cápa pedig (akár búbárszemüveg és pipa segítségével) úszva próbálja megkaparintani a zsákmányt.
  21. A játékvezető speciális feladatai: A szabály ismertetésénél ebben a korosztályban különösen nagy jelentősége van a kerettörténetnek, hiszen a gyerekek azonnal beleélik magukat a szerepükbe, és a mesehősök megnevezésével a szabályokat is könnyebb elmagyarázni. Érdemes tehát minél színesebben, minél részletesebben bevezetni a játékot. Mivel a kicsikben különösen nagy a versenyszellem, és általában a mozgásos játékokban a gyorsaságnak jelentős szerepe van, nehéz volt elmagyarázni, és megértetni velük, hogy ez nem egy fogójáték, nem a gyorsaság számít,és főleg, hogy nem egymás ellen, hanem egymásér,t a társunknak segítve lehet eredményesebbnek lenni. Ebben is segített a "meseszerű" kerttörténet.
  22. Egyéb/megjegyzés: Amikor végignéztem a különböző leckék után bemutatott példa játékokat, már azon járt az eszem, hogy melyiket tudnám adaptálni az én környezetembe, az uszodába. Testnevelőként olyan játékot kerestem, amiben szerepe van a mozgásnak, ugyanakkor nem szokványos váltóversenyszerű, a fizikai adottságokon múló játékot szerettem volna, hanem olyat, ami gondolkodásra késztet, és ami a legfontosabb: együtt gondolkodásra. Ami nem az egyéni sikerről,a többiek legyőzéséről szól, hanem egymás segítéséről a közösség érdekében. És végül egy találós kérdés, ha már játszunk: melyik játékot adaptáltam uszodai környezetbe? 🙂 Köszönet az együttműködésért, Üdv: Beséné Fehéri Judit
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Beséné Fehéri Judit