JÁTÉKRA FEL!

Bereiné Bolega Judit: „Ki kicsoda?”

Szerző:
  1. A játék neve, címe: „Ki kicsoda?”
  2. A játék pedagógiai célja: a figyelem és az emlékezet (rövid távú memória) fejlesztése.
  3. A játék jellege: Egyéb
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: nincsenek Résztvevők száma: A gyerekek életkorától és diagnózisától függően 3-6 fő.
  6. Résztvevők száma: -8
  7. Résztvevők életkora: 5+
  8. Játékidő: 5-10 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni
  11. Kellékigény: 3 db nagyméretű dobókocka, oldalukon rajzokkal. Az első kockán állatok, a másodikon helyek (tárgyak, pl. ház, táska, fa, szék, autó, stb.), a harmadikon ételek képei láthatók.
  12. Technikai igény: Speciális vagy IT eszközigény nincs. Teremben szükség lehet egy szőnyegre, ahová leülhetünk. Asztalon játszani nem szerencsés, hiszen a dobókockák eldobás után sokszor legurulnak az asztalról, és ez megakasztja a játékot, eltereli a gyerekek figyelmét. Szabad téren sima felület, esetleg párnák vagy ruhadarabok, hogy rá tudjunk ülni.
  13. Az előkészítés feladatai: Tanteremben esetleg a székek és asztalok félretolása, szőnyeg kiterítése. Szabad téren nincs ilyen, csak alkalmas helyet kell keresni.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: A gyerekek (6-8 évesek) részt vehetnek a kockák elkészítésében, a nekik tetsző állatok, helyek, ételek képeit matricák, vagy újságokból kivágott képek felhasználásával ragaszthatják fel a kockákra. Ezt hasznos az előző fejlesztő/gyógypedagógiai foglalkozás lezárásaként elvégezni. Amellett, hogy a vágásnak és ragasztásnak finommotorika fejlesztő hatása van, a gyerekek izgatottan várják a következő foglalkozást, amikor játszhatnak majd az általuk készített eszközökkel.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Ha a gyerekek még nem ismerik egymást, akkor bemutatkoznak egymásnak, esetleg egy névtanulós játékkal megismerik egymás nevét. A játékvezető ismerteti a játékszabályokat.
  17. A játék menete, játékszabályok: Az első körben csak az első, az állatok képét tartalmazó kockával játszunk. A gyerekek egyesével dobnak a kockával, és mindenki olyan állattá változik, amit dobott. Hangosan mondják „Én macska vagyok.” stb. Ha mindenki átváltozott, a játékvezető dob a kockával. Megkérdezi: „Ki a macska?” A gyerekek megmondják a választ, pl. „Fanni!”. Ha ez már megy, akkor a következő körben bővülhet a játék. A gyerekek dobnak a második kockával is, és attól függően, milyen helyet ábrázol kocka, elmondják: „Macska vagyok, dobozban lakom.”, stb. A játékvezető kérdései és a gyerekek válaszai lehetnek pl.: „Ki lakik a dobozban? A macska! Ki a macska? Fanni!” a harmadik körbe már bekerülhet a harmadik kocka is, és ki mit dobott, azt szereti. pl. „Macska vagyok, dobozban lakom, szeretem a fagyit.” A játékvezető kérdései és a gyerekek válaszai lehetnek pl.: „Ki lakik a dobozban? A macska! Mit szeret? A fagyit! Ki a macska? Fanni!”
  18. A játék lezárása: Semmiképpen sem versenyszerű, tehát nem cél, hogy valaki győzzön, mások kiessenek. (Ha nem gyógypedagógiai, fejlesztőpedagógiai órán játsszuk, akkor persze lehet erről is szó.) A játéknak akkor van vége, amikor minden játékos legalább egyszer jól válaszolt, de akkor is, ha a játékvezető úgy látja, hogy a gyerekek figyelme már könnyen terelődik. Érdemes megjegyezni, hogy ez mikor következett be (hány perc után, vagy mi történt), és a következő foglalkozáson ezt figyelembe véve játszani.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Minden gyereket megdicsérek a játék végén, elmondom, hogy ügyesen játszottak, és okosak, mert sikerült megjegyezniük a válaszokat.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Kisebb létszámú, idősebb gyerekekből álló csoport esetében bővülhet a kockák száma, vagyis egyre több információt kell a gyerekeknek megjegyezniük. Ilyenkor segíthetnek annak kitalálásában, mit ábrázoljanak a további kockák (pl. kedvenc sport, kedvenc szín, számok – hány éves az adott állatka, stb.)
  21. A játékvezető speciális feladatai: Először mindenképpen csak egy kockával érdemes játszani, így ismertetni a szabályokat, gyakorolni. A második kockát csak akkor „vessük be”, ha a gyerekek már megtanulták a szabályokat, és láthatóan megjegyezték, ki milyen „állattá változott”. Az első kör még mehet úgy, hogy a gyerekek együtt, bekiabálva is válaszolhatnak a kérdésekre. Ezt követően hasznosabb, ha a játékvezető dobás után elmondja, kitől várja a választ. Ezzel megelőzhető, hogy azok a gyerekek, akik lassabbak a többieknél, gyengébb a figyelmük, esetleg hajlamosak „ellustálkodni” a játékot (vagyis megvárni a bekiabált választ), elkedvetlenedjenek, elunják a játékot, vagy túlságosan frusztrálódjanak. A módszer további előnye, hogy (főként figyelemzavaros gyerekeknél) az olyan szociális készségek is fejleszthetők így, mint az együttműködés, a kivárás képessége, stb. 6-7 éveseknél hasznos, ha az első alkalommal csak két kockával játszunk, a következő foglalkozásokon, a gyerekek figyelmének fejlődése függvényében használhatjuk a harmadik kockát is (sőt, később továbbiakat is készíthetünk).
  22. Egyéb/megjegyzés: Bár gyógypedagógiai célra kidolgozott játék, és eredetileg ott használtam, használható általános iskola 4-5 osztályában (tanmenettől függően) a kiscsoportos nyelvoktatásban is. Én angol tanításnál alkalmaztam, az egyszerű jelen idő gyakorlásához. A kérdések és a válaszok ilyenkor angolul hangzanak el, pl. „Who lives in a box?” „The cat lives in a box!” Később: „Where does the cat live?” „The cat lives in a box!” Előnye, hogy a beszédközpontú nyelvtanítást segíti. Tapasztalatom szerint jó hangulatot teremt, mert jókat nevetnek a gyerekek az olyan vicces mondatokon, mint pl. „Kutya vagyok, egy táskában lakom, szeretem az almát.”
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Bereiné Bolega Judi