JÁTÉKRA FEL!

Benkő Imola Orsolya: Samsa székfoglaló az akadémiai székfoglaló újraírt verziója

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Samsa székfoglaló az akadémiai székfoglaló újraírt verziója
  2. A játék pedagógiai célja: Franz Kafka: Átváltozás című művének felvezető óráján játszottuk. Fő célkitűzés volt a mű alaphelyzetének (fő konfliktusának) megtapasztaltatása a 12-es diákokkal saját játék élményen keresztül. A játék lemodellezi hogyan fog össze a Samsa család Gregorral szemben, hogyan akadályozták, majd taszították ki a családból közös erővel, féreggé változása után. Együttműködés fejlesztése, a cinkos szövetkezés érzésének átélése, az egyedül boldogulás megtapasztalása, a mindenki egy ellen érzésével való megbirkózás
  3. A játék jellege: Bemelegítő, ráhangoló
  4. A baleseti kockázat szintje: Közepes
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Mivel a fizika előadóban volt az óra, így lehetőség adódott arra, hogy nagy térben játsszunk, a tér közepére rakva ki a székeket, ezzel csökkentve a balesetveszélyt. Az iskolaorvos elérhető távolságban volt, baj esetén. A játékszabályok ismertetésekor külön hangsúlyt fektettem arra, hogy figyelmeztessen a diákokat, ne lökjék el egymást, ne csússzanak be egymás elé.
  6. Résztvevők száma: 21-30
  7. Résztvevők életkora: 14+
  8. Játékidő: 10-15 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye
  11. Kellékigény: –
  12. Technikai igény: –
  13. Az előkészítés feladatai: Széthúzni a padokat, körbetenni az osztályteremben. A székeket össze-vissza lepakolni, de úgy, hogy lehessen köztük még közlekedni.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: Mivel a magyaróra elején voltunk, így megkértem őket segítsenek a padokat széthúzni, és a falak mentén elhelyezni, a székeket pedig tetszőlegesen különböző irányokba berakni. Azt kértem a székeket úgy állítsák be, amilyen szövevényesnek képzelték a Samsa család viszonyrendszerét olvasás közben. Ez az egyszerű gesztus segített abban, hogy izgatottan, érdeklődve lépjünk a család életébe.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Mi vagyunk a Samsa család. Aktuálisan mindig Gregor az, aki megpróbál eljutni a terem végében lévő üres székhez, hogy leülhessen közénk. Mi a többiek akadályozzuk ebben, csak szemkontaktussal kommunikálva próbálunk úgy helyet cserélni egymással, hogy Gregor ne tudjon leülni. (Nem mondtam ennél többet, a konkrét pedagógiai célt nem tártam fel. Erre szolgált a játék feldolgozása).
  17. A játék menete, játékszabályok: Az üres tér különböző pontjain székeket helyeztünk el (egymástól nagyjából egyenlő távolságra). Egyetlen széket hagytunk üresen. Mindenki leült, kivéve egy embert (ő Gregor), őt az üres széktől legmesszebb állítottuk. Neki az a feladata, hogy megpróbáljon leülni az üres székre, a többieknek pedig az, hogy megakadályozzák. Gregor csak séta tempóban közelíthette meg az üres széket, miközben a többiek közül valakinek minél gyorsabban át kellett ülnie arra a székre, ami felé Gregor tartott. Ha az eredeti üres a széket a család már elfoglalta, akkor Gregornak arra kellett megpróbálni leülni, ami felszabadult. Persze a család is résen volt, ők is a felszabadult székre próbáltak ülni, hogy Gregornak ne legyen helye. A családnak közös csapatmunkával kellett megakadályoznia, hogy az álló ember, azaz Gregor leüljön. Ha Gregornak sikerült végül leülnie, akkor az újonnan állva maradt diák lett az új Gregor. Tanácsaim a jaték ismertetése során az alábbiak voltak: Érdemes mindig az üres széktől legtávolabb lévő embernek átülnie a szabad székre. Figyeljünk oda, hogy a sétáló ember tempója ne gyorsuljon. Figyeljünk arra is, hogy ne lökjük fel egymást. Ha azt mondom, hogy állj, akkor leállunk-ezt csak akkor fogom mondani, ha veszélyes, nem biztonságos helyzet alakul ki . (Erre nem került sor a játék során.)
  18. A játék lezárása: A játék csúcsán hagytuk abba, tehát még volt benne lendület, bírtak volna játszani. Ezt a lendületet átvezettem a feldolgozásba, azaz nem zártam le a kerettörténetet, hanem az átélt érzések felé próbáltam terelni a beszélgetést. Bár utólag azt gondolom, lehet érdemes lett volna, pl. úgy, hogy mindig lesz egy Gregor, akinek nem jut hely. Vagy milyen ügyes ez a család, nincs az a gesztus, amiből ne értenék egymást. (Hiszen nagyon maagas szinten működött együtt az osztály, ami nem csoda, hiszen jó osztályközösségről beszélhetünk.)
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: A székeket egymás felé fordítottuk és egy közös fórum-beszélgetést nyitottunk a tapasztaltakról. Megvizsgáltuk mi is történt játék közben: – Milyen érzés volt Gregorként helyet keresni (kitaszítottság, elkeseredettség, győzelem-érzés, ha sikerült leülni, volt aki röhejesnek érezte magát) – Milyen érzés volt a család tagjaiként cinkosan együttműködni (többen gonosznak érezték magukat, de a legtöbb diákban a cinkos együtműködés, sikerélményként jelent meg, legyőzte bennük rossz érzéseket. Azt is megjegyezték,sikerélményt adott, ha egy hosszabb átülés-lánc indult meg az osztályban, ha gyorsan és jól tudtak egymásra figyelni.) -Külön megkérdeztük azokat, akik Gregorként és a család többi tagjaként is játszottak, milyen volt átélni mindkettőt (többen kiemelték az önállóan boldogulás jó érzésekkel töltötte el őket. Az is kiderült, hogy sokan csak arra koncentráltak, hogy sikerüljön meggátolni Gregor leülését, csak a feldolgozás alatt kezdtek el gondolkodni arról, hogy valójában ami kívülről gonosz cselekedet, az belülről nekik jó kis móka volt. Igazából ennek örültem a legjobban, ez volt a cél: eljutattni őket arra a felismerésre hogy a mű alapkonfliktusa viszonylagos.) -Elkezdtünk további analógiákat keresni: az egyedül boldogulás, hogyan feleltethető meg Gregor felnövésével, mi az összefüggés a kitaszítottság és az átváltozás között? -elítélhetünk-e bárkit is a létrehozott helyzetért? -látunk-e analógiát a család működése és a társadalom működése között?
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Érdemes lehet tovább dramatizálni a játékot, jelmezekkel, pl, keménykalappal, ami jól követhetően kerül mindig az új Gregor fejére. Esetleg játék közben drámajátékos konvencióval „kihangosítani” Gregort, elmondhassa mit érez, miközben helyhez próbál jutni a saját családjában. A játék másik kerettörténettel játszható úgy is kisebbeknél, hogy kifejezetten pozitív pedagógiai narratívát hordozzon. Például: ha a törpék azok, akik megpróbálják megakadályozni az óriást abban, hogy le tudjon ülni közéjük.
  21. A játékvezető speciális feladatai: Játék közben többször el kellett mondani, hogy a helyet kereső játékos (Gregor) lassan járjon, ne gyorsuljon fel. Ha egyszerre 2-en álltak fel a szabad hely irányába, akkor mindketten vissza kellett üljenek, és egy harmadik játékos indulhatott el a szabad szék irányába.
  22. Egyéb/megjegyzés: Az akadémiai székfoglalót erre az órára írtam át, nem próbáltam korábban. Nagyon érdekes tapasztalat volt, most jöttem rá, hogy 1-1 félmondat mennyire sokat segít az indításnál. Mi vagyunk Gregor családja, a székek, pedig a köztük lévő viszonyrendszer -mondat rögtön elindította a gyerekeket, helyzetbe hozta ezt az egyszerű játékot. A játék sokat segített a feldolgozásban, hiszen a gyerekek rövid idő alatt éltek át összetett érzelmeket, ami segített reflektálni a körülöttük lévő világra, a valóságban megtörténő konfliktusokra. Illetve arra, hogy ezek a konfliktusok nem csak fekete-fehérek.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Benkő Imola Orsolya