„Óvodavezető vagyok, így két célcsoportom is van. Ha a gyermekek között vagyok, akkor az óvodások (2,5-6 év), ha pedig a munkavállalóimmal értekezletet vagy csapat építő tréninget tartunk, akkor a felnőtt dolgozók. Ez a játék, az óvodás korúaknak nem megfelelő, mivel rájuk nem jellemző, hogy tudnának kacsintani. A kisgyerekek közül olyan arányban rendelkeznek ezzel a testtudatos cselekvés képességével körülbelül, mint a felnőttek között nem. Így kerettörténetem a felnőtt korosztálynak szól. A messze vadnyugaton, egy poros kisváros ivójában vagyunk. Mindannyian – egy kivétellel – tiszteljük a törvényt és segítünk a seriffnek, hogy megtalálja a környék hamiskártyását. Mindenki húzz egy lapot ebből a pakliból, és az lesz a hamiskártyás, akinek a pik ász jutott. De senki nem mondja, vagy mutatja meg, hogy milyen lapot húzott. Körbeülünk, és tapsomra mindenki nézzen körbe a többiek szemébe. A hamiskártyásnak egy valakit ki kell ejtenie a játékból azzal, hogy rákacsint, vagyis ezzel elnyeri minden pénzét. Ha a többiek közül valaki észreveszi, hogy ki kacsintott, az jelzi, hogy gyanúja van, de még nem mondja meg, hogy ki az illető. Amennyiben már hárman is jelezték, hogy sejtik ki a hamiskártyás, akkor a következő tapsra nem a szemkontaktust kell felvenni a többiekkel, hanem a három embernek rá kell mutatni arra, aki szerintük galád módon nyerte el a többiek pénzét. Ha nem ugyanazt a tehenész lányt vagy fiút jelölték meg, akkor mindhárman kiesnek, ha egy személyre mutatnak, akkor az esik ki, akit megjelöltek. Ha eltalálták a hamiskártyást, új osztással jöhet a következő kör – ekkor a törvény, vagyis a többség nyer. Ha nem, akkor addig megy a kacsintás, amíg összesen három játékos marad – ilyenkor a hamiskártyás nyer.”

Barnáné Márta
Célcsoport: < 5 év,>15