„A Pitypang Varázserdőben sorra tűnnek el a tündérek. Senki nem tudja, mi történt velük, de minden nap eggyel kevesebben vannak. A gyanú az erdei boszorkányra terelődik, őt kell leleplezni ahhoz, hogy a tündérkék kiszabaduljanak gonosz fogságából. A kezemben lévő színes kártyákból mindenki húzzon egyet! Az lesz az erdei boszorkány, aki a piros színűt kapja. A többiek a tündéreket alakítják. A boszorkánynak az a feladata, hogy rákacsintson a többiekre úgy, hogy csak az a játékos (tündér) vegye észre, hogy mit csinált, akire kacsintott. A kacsintás varázserejű, így az a szereplő, akire a boszorka rákacsintott, kiesik a játékból. Ha valamelyik tündérke észreveszi, hogy ki a kacsintó boszorkány, akkor azt jeleznie kell, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három tündér sejti, hogy ki a boszorka, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a játékosra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak, akkor mindhárman kiesnek a játékból. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a kacsintó). Ha a boszival együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a boszorkány nyert, hiszen már nem lesz három résztvevő, aki gyanakodna. Ha pedig lefülelik, akkor a többiek nyernek, és a tündérek megszabadulnak a gonosz varázslattól.”

Bancsiné Sinkó Anna
Célcsoport: 10-14