A játék neve, címe: Ki vagyok én és ki vagy te?
A játék pedagógiai célja: Vizuális és verbális memória, figyelemkoncentráció fejlesztése.
A játék jellege: Egyéb
A baleseti kockázat szintje: alacsony
Szükséges biztonsági intézkedések: Felhívni a játékosok figyelmét, hogy a labda dobásakor igyekezzenek pontosan a társuk kezei felé célozni közepes erővel, annak érdekében, hogy a játszótárs arcát, fejét a labda dobóereje ne üthesse meg.
Résztvevők száma: 8 főnél kevesebb, 8-14 fő,
Résztvevők életkora: 5 évtől idősebb
Játékidő: 5-10 perc
Helyszín: A játék bárhol játszható
Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni
Eszközigény: labda, a meseszereplők számával megegyező szemmaszk, meseszereplőkről egy-egy kis kép
Az előkészítés feladatai: Meseszereplőkről a kis képek kinyomtatása, szemmaszkok elkészítése, végül a játék helyszínének előkészítése. Kb. 45-50 perc a legelső alkalommal (a szemmaszkok elkészítésével együtt), de ha a szemmaszkok már készen vannak, akkor néhány perc elegendő a helyszín előkészítéséhez.
Az előkészítéshez szükséges idő: Több mint 5 perc
A résztvevők bevonásának lehetőségei: A játék kivitelezése előtt egy külön foglalkozáson a gyerekek képességeik szerint bevonhatók a szemmaszkok elkészítésébe, díszítésébe. Úgy tapasztaltam, hogy ezen mozzanattal a motivációjuk fokozódik, előre ráhangolódnak, s kíváncsian várják a játékot.
A játék megnyitása, nyitánya: A játékvezető elmondja, hogy ma Meseországba utazunk, s egy adott mese (itt meg is nevezi a mese címét) szereplője lehet az, akinek van kedve hozzá.
A játék menete, játékszabályok:A játékosok és a játékvezető körben ülnek, törökülésben. A játékosok önkéntes alapon dönthetnek arról, hogy szeretnének-e valamelyik meseszereplő bőrébe belebújni, ha igen, akkor megkapják a szemmaszkot és pólójukra rögzítjük gyurmaragasztóval a kiválasztott meseszereplő képét. Lesznek gyerekek, akik nem viselnek szemmaszkot, illetve akár a játékvezető is lehet mesehős. A játékvezető megfogja a labdát és azt mondja: Gyöngyi vagyok, dobom a labdát a nagyapónak. (A példamondatban a nevek nyilván a résztvevők aktuális valós, ill. meseszereplős nevének megfelelően változnak.) A játékos, aki elkapta a labdát ugyanígy elmondja, hogy ő kicsoda és kinek fogja a labdát továbbítani. A labdadobás és elkapás így folytatódik. A játékvezető nehezítheti a játékot oly módon, hogy összegyűjti a mesefigurák képeit (belátása szerinti időben és számban), így már csak a szemmaszk jelzi, hogy ott egy meseszereplő ül, a gyerekeknek vissza kell emlékezniük, hogy melyik mesehős rejtőzik a maszk mögött, s meg is kell nevezniük, ha náluk a labda. A játék így folytatódik. Egy kis idő múlva a játékvezető újra nehezítheti a játékot úgy, hogy összeszedi a szemmaszkokat (belátása szerinti időben és számban), így megszűnik a vizuális segítség, a gyerekeknek vissza kell emlékezniük, hogy ki az, aki előzőleg meseszereplő volt, s meg is kell nevezniük, ha náluk a labda.
A játék lezárása: Addig játszunk, amíg a gyerekek figyelme fenntartható, a játék lendületes. A játék végén a játékosok sorolják fel az összes meseszereplőt vizuális és verbális segítségadás nélkül! (A fiatalabb korosztálynál elképzelhető, hogy a játékvezetőnek nem szükséges a fentebb részletezett nehezítések mindegyikével élnie egyetlen játék alatt.) Érdekes lehet a mesével kapcsolatos további feladatok megoldása (pl. kis képek időrendi sorrendbe állítása közösen), ha iskolai keretek között valósítjuk meg a játékot.
Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Játékosok megdicsérése, a részvétel megköszönése. Megkérdezni a gyerekeket, hogy ők hogyan érezték magukat.
Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: A játék játszató nem csak ülve, hanem álló helyzetben is. Olvasni tudó gyerekeknél a meseszereplők nevei kerülhetnek egy-egy papírcsíkra, ezek helyettesíthetik a képeket.
A játékvezető speciális feladatai: A játék fokozatos nehezítése, a szabályok fokozatos ismertetése és betartatása. Folyamatosan figyelmet fordítani a résztvevők testi és lelki biztonságára.
A játékot lejegyezte: Abonyi Gyöngyi