A játék neve, címe: (Ponyvás névtanuló alapján) Kukucs a sövényen át.

A játék pedagógiai célja: Egymás nevének megismerése, gyakorlása. Türelem, figyelem, emlékezet, együttműködés, koncentrálóképesség, gyors reagálás fejlesztése, szabálytudat alakítása.

A játék jellege: Ismerkedős

A baleseti kockázat szintje: alacsony

Szükséges biztonsági intézkedések: A játékosok figyelmét felhívjuk arra, hogy helyzetváltoztatáskor adjanak egymásnak megfelelő, elegendő helyet, figyeljenek egymásra.

Résztvevők száma: 8 főnél kevesebb, 8-14 fő, 15-20 fő,

Résztvevők életkora: 5 évtől idősebb

Játékidő: 5-10 perc

Helyszín: A játék bárhol játszható

Helyigény: Nagyobb kör: Akkora hely, ahol a résztvevők hátra tudnak lépni

Eszközigény: Egy nagyobb pléd, vagy lepedő, vagy ponyva, vagy vászon.

Jelen játékban: pléd.

Technikai igény: Nincs különösebb technikai igény, esetleg lehet használni párnákat, padot, szőnyeget.

Az előkészítés feladatai: Létszámtól függően, kisebb helyszín biztosítása, esetleg párnák, padok lerakása szembe egymással, a két csapat számára. Közéjük a pléd lehelyezése a földre, ami kettéválasztja a játékteret.

Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc

A résztvevők bevonásának lehetőségei: Segítséget kérhetünk tőlük, a párnák, vagy padok elhelyezésében.

A játék megnyitása, nyitánya: A játék előtt minden résztvevő bemutatkozik. Akár többször is megismételjük, hogy megjegyezzék egymás nevét.

Jelen játékban: A nyári időszakban az óvoda 4 csoportjából, vegyesen vettek részt a gyerekek, akik közül többen nem ismerték egymást.

A játék menete, játékszabályok:A játékosokat két csapatra osztjuk, akik egymással szemben helyezkednek el a játéktéren. Két segítő, egy nagyobb plédet emel fel közéjük, válaszfalnak. A csapatok választanak maguk közül egy-egy játékost, aki közel ül a falhoz, majd a két segítő, egy jelszóra a földre ereszti a falat. Ekkor a két kiválasztott játékosnak, meg kell neveznie a szemben ülőt, minél hamarabb. Az a játékos a nyerő, aki előbb mondja ki társa nevét, ezzel megnyeri őt a saját csapatának. A vesztesnek át kell ülnie, a másik csapatba. Kiesés nincs, cél az egymás megismerése.

Jelen játékban: Az óvodás gyerekeket, ezzel a kerettörténettel hívtam játékba: Egy hatalmas erdőben vagyunk, amit középen egy nagy bozótos sövény szel ketté. A sövény egyik oldalán a farkasok laknak, a másikon a rókák élnek. De mindegyik állat szeretne átjutni az erdő túloldalára, hogy ott is kereshessenek maguknak élelmet. Aki hamarabb mondja ki a szemben ülő társa nevét, amikor a fal leereszkedik, (a bozótos jelszó után), megnyeri őt a csapatának. Azé a csapaté lesz az erdő, aki elnyeri a másik csapat játékosait. Lássuk, ki a gyorsabb, a rókák, vagy a farkasok!

A játék lezárása: A játék élményéért játszunk, kevés versenyhelyzettel, hiszen egyik csapat megnyerheti a másikat. Következmény, kiesés nincs. A játéknak akkor van vége, ha elfogy az egyik csapat, vagy a résztvevők visszajelzései alapján, ha túl hosszúra nyúlna, vetünk véget neki.

Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: A játékosokat megdicsérem, megköszönöm a részvételt, megkérdezem, hogy hogyan érezték magukat.

Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Az óvodás korosztállyal, játszhatjuk ezt a játékot, ugyanezen szabályok alapján, más-más hívószavakkal, amikor nem egymás nevét, hanem pl: egymás óvodai jelét, vagy témakörönként a nagyobbakkal, a gyerekek által választott állatok, virágok, közlekedési eszközök, évszakok, időjárás jellemzői, emberi foglalkozásokat…. kell mondaniuk. Vagy lehet akár fejdíszek használatával, a kicsiknél állatok neveinek, vagy azok hangjának utánzásával, a nagyoknál akár matematikai síkidomos, irányjeles fejdíszekkel is játszani.

A játékvezető speciális feladatai: A szabályok konkrét, érthető ismertetése után, a játékosok biztonságára kell ügyelni, hogy ne akadályozzák egymást a mozgásban, hogy mindig csak egy játékos üljön a válaszfalhoz közel, s hogy megfelelően takarja a fal a játékosokat egymás elől.

Egyéb/megjegyzés: Nekem nagyon megtetszett ez a névtanulós, ismerkedő játék, ami véleményem szerint többféle témában is alkalmazható a munkámban, az óvodai nevelésben. Szoktunk névtanulós játékokat játszani, de ebben a szinte versenyhelyzetben alkalmazottat, ami izgalmat is visz a játékba, még nem játszottunk eddig. Ezért gondoltam a kipróbálását. Új játék révén játszottuk, a tapasztalat szerint, a résztvevők élvezték, szerették, örömmel játszották ezt a játékot. Később is kérték, hogy játsszuk még. A játék vezetése közben engem is jó érzéssel töltött el a gyerekek lelkesedése, úgy gondolom célomat elértem vele, jobban megismerték egymást az óvoda, különböző csoportjába járó gyerekek. Tapasztalat: legközelebb nagyobb vásznat kell használnom, hogy biztosan eltakarjon minden játékost.

A játékot lejegyezte: Szili Katalin