„A játék keretmeséjét táborozó gyerekek, vagy történelemórára keretében a Honfoglaló magyarok témaköréhez terveztem. Háttérinformáció/Forrás:KISZELY ISTVÁN: A MAGYAR NÉP ŐSTÖRTÉNETE/ : ” Őseinknél a juh a ló után a legfontosabb háziállat volt. A rackajuh jellegzetesen magyar állatfajta, sehol a világon nem található, csak ott, ahol magyarok laknak. Olyan legelőkön is megél, ahol más állat elpusztulna, éppoly igénytelen, mint ősi taki-lovunk, de éppen olyan kitartó és szívós is. Gyapja durva, így finom posztók készítésére nem alkalmas, de elsőrangú anyag a nemezkészítéshez. Bundája nem nagy zsírtartalmú, mert az eső, a szél és az állandó szabad levegőn való tartózkodás kiszárítja. A juhtejből készült a tarhó – joghurt-szerű étel –, amely ősi soron a juhtejből készült túróval ősi örökségünk. A birkatartással kapcsolatos összes szavunk ősi török eredetű (kos, ürü, toklyó, gyapjú stb.). Minthogy a honfoglaló magyarság lélekszámát is félmilliónyiban határoztuk meg, így hatalmas birkanyájukkal számolhatunk. A nyarat a juhnyáj az erdők tisztásain töltötte, éjjelre az állatokat karámokba terelték. A juhász segítőtársa a fehér komondor volt; a juhnyírás technikája apáról-fiúra szállt. A birka finom bőréből ruhák, kesztyűk és kucsmák készültek. A juhok tenyésztését teje, húsa és gyapja egyaránt indokolja, bőre ködmönnek és szűrnek kikészítve szőrével kifelé vagy befelé fordítva véd a hidegtől-melegtől. Őseink ideiglenes szállását a jurtát birkákból készült nemezből állították elő. Báránybőrből készültek dudáink bőrzsákja, e bőrből vágták ki őseink a rátétes mintákat, amelyeket színezett bélhúrral vagy lenfonállal varrtak rá az alapanyagra. A belekből kiváló húrok készültek az íjhoz, húsa finom eledel volt; megfőzve és megszárítva „húskonzervként” szolgált, faggyúját zsírzásra, puhításra használták, juhcsontokból gyöngyöket és játékkockákat készítettek. Külön érték volt a kostök, amelyből élelmiszeres zacskót, később dohány-zacskót készítettek. A juhászok és a földművesek jellegzetes ruhadarabja, a suba is a rackától származik.” Keretmese, leírás: Alkossunk kört. Ez lesz a mező, ahol a bárányok legelésznek. Közeleg az este. A nyájat az erdei tisztásról estére a karámba kell terelni, hogy a ragadozók ne tegyenek a nyájban kárt. A juhász segítőtársa a komondor, aki kacsintással fogja beterelni a juhokat. Akire rákacsint, az a juh már a karámba került./ Aki bekerült a karámba, az kilép a körből, vagy leguggol./ A birkák még szívesen legelésznének a réten, ezért ha hárman rájönnek ki a komondor, akkor még folytathatják a legelészést. A cél, hogy minél több juh kerüljön be a karámba anélkül, hogy a komondor lelepleződne. Kérek mindenkit hogy a földet nézze, amíg végig sétálok a kör mögött! Akihez hozzáérek, az lesz a komondor, Ő tereli be kacsintással a nyájat. A játék közben figyeljetek egymás szemére! Aki sejti hogy ki a komondor, az kézfelemeléssel jelezze, ha hárman jeleznek, akkor adott jelre egyszerre mutassanak a komondorra. Ha rosszul választanak, Ők is a karámba kerülnek. Aki bekiabál, az sem legelészhet tovább.”

Jákliné Perei Erika
Célcsoport: 10-14