„Mindenki húzzon egy kártyalapot, amit ne mutasson meg senkinek. A játékban mindannyian ifjú varázslótanoncok lesztek, kivéve azt, aki a Joly Jokert húzza (megmutatom). Ő Voldemort nagyúr lesz majd, aki százfűlé főzet segítségével felvette valamelyik társatok alakját. Mivel neki hatalmas varázsereje van, képes egy kacsintással elvenni bármelyikőtők varázserejét. Üljetek szép nyugodtan, és nézzetek egymás szemébe. Akit lekacsint az álruhás Voldemort, az elveszti a varázserejét, ezt úgy jelzi, hogy a kártyáját fejjel lefelé az asztalra teszi. Nem mondhatja meg, ki volt a kacsintó, csendben figyeli tovább a játékot. Ha valaki gondolja, hogy ki lehet a tettes, csendben felteszi a kezét. Ha három kéz a magasban van, háromig számolok, és bemondhatják, mit gondolnak, ki Voldemort. Ha ugyanazt mondják a sötét nagyúr elveszti hatalmát, és a Roxfort megmenekül. Ha különböző társukat nevezik meg, megy tovább a játék. Ha már csak hárman vannak játékban, az azt jelenti, hogy egyikük Voldemort nagyúr, és csak ketten maradtak a Roxfort tanulói közül, tehát már nincs elég erejük, hogy legyőzzék az ellenséget. Így Voldemort győz, és a Roxfort elbukik. Játékra fel!”
Szilvia Sárközi
Célcsoport: 5-9