” Egy kis űrlény egyedül maradt a bolygóján, ezért elindult az űrhajóján szerencsét próbálni. Erről mondok nektek egy történetet. Körülnézett a Naprendszerben, egyszer csak rátalált egy szép, kék bolygóra. Mit gondoltok melyik bolygó volt az?…Bizony, a Föld. Itt sok-sok ember élt. Az űrlény szeretett volna társakat találni magának, még akkor is, ha máshogy néznek ki, másképp élnek, mint ő. Megfigyelte az embereket, és -nehogy megijedjenek tőle- maga is emberformát öltött. Így, és a varázsereje segítségével /kacsintással/ szerzett társakat magának,akiket bevarázsolt az űrhajójába. De a Föld lakói között voltak figyelő, gyanakvó emberek, akik tartottak tőle.. Ahhoz viszont, hogy leleplezzék a turpisságot, hárman , egyszerre kellett rámutatniuk az űrlényre. Vajon sikerült ez nekik? Hogy ezt megtudjuk, játsszuk el a következő játékot! Üljetek le körbe! Egy gyereket kiválasztottam, ő az űrlény. Neki kell valakire rákacsintania úgy, hogy a többiek ne vegyék észre. Folyamatosan figyeljétek a többiek tekintetét! Ha rájöttök, ki az űrlény/ki kacsintott/, vakarjátok meg a fejeteket! Ha már hárman vakarjátok, mutassatok egyszerre rá! Ha egyre mutattok, az űrlény elszáll az űrhajójával / kiáll a játékból/ ,ha másra, be kell szállnotok az űrhajóba /ti álltok ki a játékból/. Ha rátok kacsint, és találkozik a tekintetetek, elvisz titeket az űrhajójával /kiálltok a játékból/ Nézzük, talált-e társakat az űrlény?! Játsszuk el a játékot! „

Irimie Andrea
Célcsoport: 5-9