JÁTÉKRA FEL!

Kozmáné Benyus Mónika Kinga: Zeneműgyűjtő-verseny

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Zeneműgyűjtő-verseny
  2. A játék pedagógiai célja: Zeneművek játékos megismertetése, ill. felidézése.
  3. A játék jellege: Energetizáló
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Felhívom a játékosok figyelmét, hogy helyváltoztatás (futás) közben figyeljenek magukra és egymásra.
  6. Résztvevők száma: 15-20
  7. Résztvevők életkora: 10+
  8. Játékidő: 10-15 perc
  9. Helyszín: Elsősorban szabadtéren játszható
  10. Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye
  11. Kellékigény: Papírtekercs, hegedű
  12. Technikai igény: A Játékhoz nincs szükség semmilyen speciális technikai kellékre.
  13. Az előkészítés feladatai: A helyszínről eltávolítom az akadályokat, hogy biztonságosan lehessen futkározni.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: A játék előtt a részvevők is javasolhatnak kedvenc zeneszerzőik és zeneműveik közül.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: A játék előtt elmondom a játékszabályokat, majd a játékosok bemutatkoznak, hogy milyen zeneszerző kutatóit alakítják.
  17. A játék menete, játékszabályok: A játékosokat két csoportra osztjuk a két versengő műgyűjtőnek megfelelően. A két csoport egymással szembe áll egy-egy sorba; közéjük fél úton egy papírtekercset helyezünk el, ami a kéziratot jelképezi. Mindkét csoportban – egymással szemben – ugyanazoknak a zeneszerzők kutatóinak (Pl: Vivaldi, Mozart, stb.) a helye van kijelölve, ahol a saját műgyűjtőjüknek dolgozó kutatók állnak. A játékvezető különböző zeneszerzők műveiből részletet játszik hegedűn. Csak olyan részlet hangzik el, amelyek kutatói jelen vannak. Aki meghallja a saját zeneszerzőjének a dallamát (mindkét csapatból), annak el kell kapni a középen lévő papírtekercset és el kell vinnie a csapata mögé, ami a kézirat begyűjtését jelenti. Aki először kapja el, azé lesz, hacsak a másik csapat kutatója meg nem érinti, miután már felvette a tekercset és még nem ért vissza. Ebben az esetben ugyanis a kézirat a másik műgyűjtőt illeti meg. Ha egy dallamra nem a megfelelő kutató indul el, a másik csapat azonnal pontot szerez, és új kör indul.
  18. A játék lezárása: A játéknak akkor van vége, ha valamelyik csapat összegyűjt egy előre megállapított számú (pl. 15) kéziratot.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Megdicsérem őket, hogy jól felismerik a zeneirodalom műveit. Megkérdezem, hogy tanultak-e újat.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: A játék második szintjén, ha a játékosok már kezdik begyakorolni, úgy is felcsendülhet új dallam, hogy az eredetileg versengő páros még játékban van, azaz nem dőlt el a kézirat sorsa. Így tehát egyszerre már négyen versengenek a papírtekercsért. Fontos, hogy mindenki csak a saját kutató párját kaphatja el. A játék harmadik szintjén, ha a játék már jól megy, a vesztes csapat játékosa (egy egyezményes oldal felől nézve) az utolsó kutató pozíciójába kerül, miközben – az eredeti pozíciója utáni társai – feltöltik a hiányzó helyeket. Mivel a zeneszerző kutatók helyhez vannak kötve, a pozíciók cserélődése a zeneszerző kutató szerep cserélődését is maga után vonja, miközben a kutató-sorrend nem változik.
  21. A játékvezető speciális feladatai: Fontos, hogy mindenki ismerje a játék alatt elhangzó zeneműveket. Ha valaki bizonytalan, azzal ismertetni kell úgy, hogy együtt meghallgatjuk. A játék három szintjét külön-külön játékban vezetem be.
  22. Egyéb/megjegyzés: Ezt a játékot egy CD felvétel hosszú szünetében játszottuk. Így a hangsúly a mozgáson, kikapcsoláson volt. Az elméleti része a játékosoknak könnyen ment.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó:
  24. A Játékot lejegyezte: Kozmáné Benyus Mónika Kinga