„Mikulás és a gyerekek Üljetek körbe! Hajtsátok le a fejeteket! Csukjátok be a szemeteket! Éjszaka van. Mindenkinek megérintem a fejét. Akikhez egyszer érek hozzá, azok lesznek a gyerekek, akihez kétszer, ő lesz a Mikulás. Csak egy Mikulás lehet! Ezért, az érintés után (még éjjel) kérem a Mikulást, hogy némán tegye fel a kezét, és jelezze: "Tudom, hogy én vagyok." Nappal van. Mindenki felébredt. A Mikulás már közöttünk jár, és figyeli a jó gyerekeket. Mindenki váltásra nézzen a többiek szemébe! A Mikulás feladata az lesz, hogy rákacsintson a többiekre úgy, hogy csak az a gyerek vegye észre, hogy mit csinált, akire kacsintott. Így fogja egyesével kiválasztani a jó gyerekeket. Igen ám! De a gyerekek szeretnék minél előbb tudni, ki a Mikulás. Ha valaki észreveszi, hogy ki a Mikulás, akkor azt jeleznie kell, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három gyerek sejti, hogy ki az, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a játékosra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman kiesnek a játékból. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő az igazi Mikulás). Ha a Mikulással együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a Mikulás nyert. Hiszen már nem lesz három gyerek, aki gyanakodna. Ha a pedig lefülelik, akkor a gyerekek nyernek.”