„Kedves Szabolcs, én ezt a játékot Kacsintós játékként ismerem .:) Kerettörténet: Játékszabály: A játék elején annyi lapot veszünk ki a pakliból, ahányan játszanak. Az egyik a pikk ász legyen, a többi véletlenszerűen kerül ki. A játékvezető a lapokat hátlapjukkal felfelé az asztalra teszi. Mindenki húz egy lapot, anélkül, hogy azt bárki másnak megmutatná. Aki a pikk ászt húzza, az lesz a gyilkos. A gyilkos úgy dolgozik, hogy feltűnés nélkül szemkontaktust teremt valakivel és rákacsint. Ha ez sikerül, az illető meghal, vagyis kiesik a játékból. Akire rákacsintanak, annak néhány másodpercet várnia kell – hiszen különben rögtön lelepleződne a gyilkos és vége lenne a játéknak – vagyis kis szünet után jelzi, hogy áldozatául esett a gyilkosnak. A játékosok célja, hogy gyilkolás közben érjék tetten a gyilkost, azaz szemtanúi legyenek a kacsintásnak, úgy, hogy nem rájuk kacsint a gyilkos. Ez nem könnyű, hiszen a gyilkoson kívül mindenki kerüli a többiek tekintetét, mivel attól fél, hogy áldozattá válik. Ha egy szemtanúnak sikerül meglesnie a gyilkost, akkor leleplezheti, és ő nyeri a játékot. A gyilkos akkor nyerhet, ha a játékosok száma három alá csökken, mert ekkor már nincs, aki tetten érje a gyilkost”

Bárányné Udvardi Bea
Célcsoport: 5-9 év