JÁTÉKRA FEL!

Császár Katalin

„5 év Célcsoportom: óvodáskorú gyerekek. KERETMESÉM: Mindannyian nyuszik leszünk. Húzzátok ki egy egy kártyát, nézzétek meg, de ne mutassátok meg a többieknek! Egy közülük nem nyuszi, hanem egy róka. Méghozzá varázs-róka, aki nyuszinak látszik, mert elvarázsolta magát. Egy másik különös képessége is van. Nem kell a nyuszikat megfognia sem, elég, ha csak rákacsint valamelyikükre, az rögtön elkábul, és már viheti is. Ráadásul közel is kerülhet hozzájuk, hiszen varázslattal tökéletesen álcázza magát nyuszinak. A nyuszik nagyon féltek kimerészkedni, amíg a mezőn jártak folyton folyvást egymás szemébe nézve figyelték, hátha rájönnek hogy közülük melyikük lehet a varázs-róka. Segítséget kértek a kedves erdei tündértől, akitől minden nyuszi kapott egy varázs-botocskát. Amikor valakire rámutattak, különös fény jött ki belőle. Azonban a varázslat nem volt túl erős, a nyusziknak össze kell fogniuk. Ha legalább 3-an mancsfeltartással jeleznek, hogy sejtik ki lehet közülük a róka, akkor egyszerre rámutathatnak a bottal valakire. Ha mindhárman ugyanarra mutatnak rá, akkor az azonnal elkábul – kiesik a játékból – , akár eltalálták, hogy ő a róka, akár egy másik nyuszira mutattak. Ha pedig nem ugyanarra mutatnak rá, akkor nem elég erős a hatása a varázsbotocskáknak, ilyenkor a többiek elzavarják őket 3-ukat – kiesnek a játékból -, mert nem szép dolog ijesztgetni a többieket. Ha sikerül a nyusziknak lefülelni a rókát, akkor a nyuszik nyertek. Ha pedig már csak 3-an maradnak játékban, akkor a róka nyert, hiszen már nem maradt rajta kívül csak 2 nyuszi, aki használni tudná a varázsbotocskáját, hogy elkapják őt.”

Császár Katalin