"Történt egyszer nagyon régen, még az őskor idejében, amikor nem volt tv se telefon, csak vidám játék a szikrázó tábortűz körüli padon. Beszélni nem nagyon tudtak, leginkább csak kézzel-lábbal mutogattak. Volt egyszer egy kisfiú, okos, kedves, bátor, játszópajtásokat nem talált csak úgy bárhol. Egyszer egy nap úgy gondolta, barátokat keres napnyugtára: majd ha becsukja egyik szemét, az majd egy jókora kacsintással felér. Titokban rákacsintott egy kedves gyerekre, így egy új barátot szerezve. Főhősünk megkérte: tartsd titokban a nevem, s holnap is játszhatsz velem. Azonban három barát, kire még nem kacsintott, felrakta kezét, hogy ezzel majd elárulják főhősünk nevét. Mikor mindannyian úgy gondolták, hogy ugyanazt a nevet mondják, akkor majd ellátják főhősünk baját. De mivel tettük nem vált valóra, ő a kacsintást tovább folytatta. Napnyugtára szerzett sok-sok barátot, kikkel továbbra is sokat játszhatott. ( Nem volt kikötve, hogy nem lehet rímbe szedve megírni, remélem a feladatot azért sikerült így is teljesítenem!!! A leírt játékban kiesnek a játékosok, ezt én az írásomban pozitív helyzetként ábrázoltam...)"

Vargáné Kállai Mónika
Célcsoport: 5-9