„A dél-amerikai dzsungelben táborozunk. Ülünk a tűz körül, pihenünk, de váratlanul feltűnik közöttünk egy madárpók, és csendben szedi áldozatait: rákacsint a kiszemeltre, aki a kidől a sorból, és fekve marad. A póknak észrevétlenül kell "megcsípnie" áldozatát, úgy, hogy a többiek ne vegyék észre a kacsintást. A többiek dolga viszont az, hogy észrevegyék, ki kacsingat. Ha valaki észreveszi, "PÓK!" felkiáltással jelzi a többieknek, de nem mutathat rá az illetőre, csak akkor, ha már 3-an kiáltottak "PÓK!"-ot. Ilyenkor számolásra egyszerre mutatnak rá arra a játékosra, akit póknak gondolnak. Ha nem mind egy játékosra mutatnak, a játék megy tovább. Ha egy játékosra mutatnak, az kiesik akkor is, ha nem ő a pók. A játék addig megy, míg csak hárman maradnak, ilyenkor a pók győz. Ha a játékosok menet közben a valódi pókot látják meg, és mutatnak rá hárman, úgy a póknak fel kell fednie magát, ilyenkor tehát a csapat győzi le a pókot. A pókot kis kártyákkal sorsoljuk: a pók és a táborozó ábrája legyen nagyon hasonló, ne lehessen a szomszédét kilesni.”

Szabó Vivianna
Célcsoport: 10-14 év,>15