„Nagyobbakkal játszottuk ezt a játékot, csak gyilkososnak hívtuk. Most megpróbáltam kisebbeknek is emészthetővé tenni – bár azért akire rákacsintanak, az kiesik, tehát meghal. Szóval a játék menete: Kinyomtatok annyi állatfigurát, amennyien vannak. Rókából csak egy legyen a csomagban. A gyerekek húznak az állatfigurák közül, mindenki megnézi a sajátját, majd a kártyalapot lefordítva leteszi maga elé. A játék elindul a megadott módon, majd mikor rámutatnak valakire, az köteles megmutatni a kártyáját. Ha ő volt a róka, kiesett, mint gyilkos. Ha nem ő volt, a mutogatók estek ki. És a mese: Az erdőben az állatok tanácskoznak, és megállapodnak abban, hogy senki nem eszi meg a másikat, innentől kezdve csak növényeket fognak enni. Eleinte nem is volt ezzel semmi baj, minden húsevő állat tartotta magát az egyezséghez, még az oroszlán is megszerette a spenótot (nevelek ám!), de a furfangos róka azért még mindig vágyott a jó nyúlhúsra vagy az őzpecsenyére. Ezért, amikor senki nemlátta, vadászott kicsit. (rákacsintott a társára) Az erdőben sorra tűntek el az állatok. De az életbenmaradtak is elkezdték keresni, hogy melyikőjük lehet a vadász. A róka nagyon jól álcázta magát. Amikor valai tudni vélte, hogy ki támad rá a többi állatra, rámutathatott az egyik társára. Ő felmutatja a kártyáját – amennyiben nem ő a róka, a „mutogatós” társa kiesett, mert alaptalanul vádolta. Ha „bizottság” van, akiknek ki kell deríteni, hogy melyikőjük a vadász, akkor ők megbeszélhetik a dolgot, és egyszerre mutatnak rá a vélt vadászra. A bizottság lehet mondjuk az őzek vagy a nyulak csoportja – akkor 3 őz kártya kell vagy 3 nyúl. Más mesét is ki lehet találni – pl. az elvarázsolt erdőben az oda betévedtek sorra fává válnak, ha a fák boszorkánya rájuk kacsint, és úgy menthetik meg a társaikat, hogy metalálják a bocsorkányt stb.”

Chabat Éva Tímea
Célcsoport: 5-9 év,10-14 év