JÁTÉKRA FEL!

Babicz Lászlóné: Sarkköri fogócska

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Sarkköri fogócska
  2. A játék pedagógiai célja: A gyerekek kényszerérzet nélkül, vidáman játszanak, mit sem sejtve arról, hogy közben több területen fejlődnek. 5 -7 éves korosztállyal foglalkozom főleg, így ezzel a játékkal is elsődleges célom, hogy az iskolára minél jobban felkészítsem őket. A játék közben fejlesztem a koordinációs készségüket, az egyensúlyérzéküket, a figyelmüket, a memóriájukat, a testséma-téri orientációjukat. Bővül a szókincsük és természetesen a játék hevében oldódnak a feszültségeik is.
  3. A játék jellege: Bemelegítő, ráhangoló
  4. A baleseti kockázat szintje: Közepes
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Felhívom a gyerekek figyelmét, hogy helyváltoztatáskor figyeljenek maguk és társaik testi épségére, mivel a babzsákokon való csúszkálás nagy odafigyelést és fegyelmet is követel tőlük
  6. Résztvevők száma: 8-14
  7. Résztvevők életkora: 5+
  8. Játékidő: 5-10 perc
  9. Helyszín: Elsősorban beltérben játszható
  10. Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye
  11. Kellékigény: a játékosok számánál 2x több babzsák.
  12. Technikai igény: A játékhoz nincs szükség semmilyen speciális technikai kellékre, de biztonságosabban játszhatunk, ha szabadon használható nagy, üres tér áll a rendelkezésünkre.
  13. Az előkészítés feladatai: Gondoskodom a megfelelő számú babzsákról.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: A teremben lévő, de a játékhoz nem használt eszközöket a balesetveszély elkerülése céljából polcra helyezzük vagy a szertárba tesszük (labdák, zsámolyok, székek). Nagy üres biztonságos, teret alakítunk ki. A csoportban lévő gyerekek közül a korban nagyobb és segítőkész gyerekeket kérem arra, hogy segítsenek nekem. A többiek addig egy padon ülve, egy mondókát mondanak, melyre tapsolnak és dobbantanak. (Ennél a korosztálynál, nagyon fontos, hogy mindig le legyenek kötve, mindig legyen feladat. A korábbi foglalkozásokon már beszélgettünk arról, hogy az északi és a déli sarkon milyen az élet, milyen az élővilág és az időjárás.)
  16. A játék megnyitása, nyitánya: A terem előkészítése után a segítő gyerekek is visszaülnek a többiek mellé a padra. Én velük szembe helyezkedem el egy párnára térdelve és egy történettel vezetem elő a játékot: „Csukjuk be a szemünket! Egy nagy utazásba fogunk most részt venni. Képzeletben a déli sarkvidékre utazunk, ahol a pingvinek élnek. Mint ti is megtapasztaltátok a gyűjtő munkátok során (pingvines képeket kellett hozni otthonról), sokféle pingvin létezik. Amelyik neked a legjobban tetszett azzá változz! Láttuk, hogy a pingvinek nagy csapatban élnek és ha éppen nyugalom van, nem leselkedik rájuk veszély, akkor vidáman játszadoznak. Most mi is ezt tesszük! Vicces pingvinek leszünk, akik sílécre pattannak és így fogócskáznak.” Most mindenkinek adok egy babzsákot és helyezzétek a jobb talpatok alá! Ez a mi sílécünk. Menjünk egy nagy kört és próbáljuk ki, hogy milyen így közlekedni!
  17. A játék menete, játékszabályok: A kedvenc mondókájukra kiszámoljuk, hogy ki legyen az első pingvinfogó! Ezután ismertetem a játékszabályokat: 1. variáció: Az egyik lábat mostantól mindenkinek állandóan a babzsákján kell tartania. A fogó Pingvin is így próbálja elkapni a többi pingvint. Akit megérintett, az lesz a következő fogó. Ha menekülés közben valaki lelép a babzsákjáról, akkor át kell vennie a fogó szerepét. Fogó váltáskor hangosan kell mondani az új fogónak a saját nevét és azt, hogy mostantól ő a fogó. Az éppen elkapott pingvin nem foghatja meg azt, aki őt elkapta, vagyis visszafogás nincs! Háromig számolok és a fogócska indul.
  18. A játék lezárása: A játéknak akkor van vége, ha már kellőképpen kijátszottuk magunkat és a pingvinek kellemesen elfáradtak. Megdicsérem azokat a gyerekeket, akiket nem sikerült elkapni, mert ügyesen közlekedtek a sílécen. Ha azt tapasztalom, hogy van, aki mindig fogó szeretne lenni, ezért lelép a babzsákjáról vagy nem menekül a fogó elöl, akkor helyette inkább mást jelölök ki. Például annak a kisgyereknek adok lehetőséget, aki jelzi felém, hogy nagyon szeretne fogó lenni, de nem tudták a fogók az ügyessége miatt utolérni. (Jutalomként lehet ő a fogó.)
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: megdicsérem a gyerekeket, hogy milyen vidáman és egymásra figyelve játszottak. Külön kiemelem a szabályokat betartó gyerekek nevét, megdicsérem őket! Mindenkitől megkérdezem, hogy hogyan érezték magukat, tetszett-e nekik a játék? Rákérdezek arra, hogy miért tetszett, mi tetszett nekik a játékban? Hogyan lehetne majd legközelebb még változtatni vagy nehezíteni a játékon, hogy még élvezetesebb legyen! (Érdemes megkérdezni a gyerekek véleményét – én nagyon sokat szoktam tőlük tanulni!!).
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: A játékot vezetve figyelem a résztvevőket, és amikor azt tapasztalom, hogy már mindenki érti és alkalmazza a megbeszélt szabályt, akkor az érdeklődést az alábbiakban leírt nehezítések bevezetésével tartom fenn: 2. variáció: Akit megfogtak, az mind fogó lesz és közösen üldözik a pingvineket. Az lesz a győztes pingvin, akit utoljára tudtak megfogni. 3. variáció: Akit megfogtak, az mind fogó lesz, de most a fogóknak együtt kell üldözőbe venni a menekülő pingvineket: meg kell fogniuk egymás kezét így csak a két szélső pingvin tud „vadászni” a szabad kezével. 4. variáció: Mind a két lábunk alá babzsák kerül. (Ha van olyan kisgyerek, akinek koordinálatlan a mozgása vagy gyenge az egyensúlyérzéke, azok nagyobb méretű párnát kapnak a játékhoz.) Akit a fogó épp meg akar fogni, de hangosan kimondja egy négylábú állat nevét (pl. kutya), az biztonságba kerül – őt a fogó nem kaphatja el. Aki ezzel a lehetőséggel él, az „megfagy”, vagyis a helyét nem hagyhatja el, egészen addig, míg egy másik (szabadító) pingvin oda nem megy hozzá és végig nem simítja a jobb karját. Ezt követően azonban folytathatja a játékot. 5. variáció: a 4-es variációhoz képest annyi a nehezítés, hogy a szabadító pingvinnek a jobb kar simítása mellett meg kell ismételnie a kiszabadítandó pingvin által mondott négylábú állat nevét. Ezt követően szabadulhat fel és folytathatja tovább a játékot.
  21. A játékvezető speciális feladatai: Érdemes a szabályokat fokozatosan ismertetni. Először csak egy utasítást kipróbálni, majd ha már mindenki számára érthető, hogy mit kell tenni, akkor bevezetni a következőt, és így tovább. Minél jobban megy a játék, érdemes annál gyorsabban vezetni a játékot, mert ettől még izgalmasabb lesz! Folyamatosan figyelni kell a játékosok fizikai és lelki biztonságára is!
  22. Egyéb/megjegyzés: Az eddigi tapasztalatok szerint a résztvevők annál jobban szeretik ezt a játékot, minél magasabb variációs szintre érkeznek!
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Babicz Lászlóné