„Képzeljétek gyerekek, csoportunkba beszabadult egy influenza vírus. Ez a vírus nem tüsszentéssel fertőz, hanem kacsintással. Akire rákacsint, az rögtön megbetegszik. Szeretném, ha megtalálnánk közösen ezt a vírust, és megsemmisítenénk. Segítetek nekem? Akinek van kedve segíteni, húzzon egy kártyát, és üljön le a székre. /székek körben rakva/ A kártyátokat ne mutassátok meg egymásnak, mert az egyik kártyára rajzoltam egy szemet, aki azt húzza, az lesz a vírus, ő fogja a többi társát kacsintással megfertőzni, és őt kell megtalálnunk. Úgy üljetek a széken, hogy egymás szemét jól lássátok. A vírus ha rákacsint valakire, az megbetegszik azonnal. Aki megbetegedett, kiesik a játékból. Aki kiesik üljön a szék mögé, esetleg le is feküdhet, hiszen megbetegedett. A vírus úgy próbáljon rákacsintani a többi gyerekre, hogy csak az vegye észre, akire rákacsintott. A többiek ne vegyék észre. Aki már sejti, hogy ki lehet a fertőző vírus, hogy ki kacsintgat a többiekre, az emelje fel a kezét, de ne mondja ki a nevét. Ha már 3 gyerek felemelte a kezét, számolok háromig. Háromra egyszerre mutassatok arra a gyerekre, akire gondoltok, hogy ő a kacsintós. Ha nem sikerül ugyanarra a gyerekre mutatni, mindhárman kiestek, és folytatódik a játék addig míg a vírus minden gyereket meg nem fertőz, és akkor a vírus győz. Ha ugyanarra a gyerekre mutattok, a vírus megsemmisül, a csoport győz. Kezdhetjük a játékot? /Ezt a történetet egészséghéten tudnám elképzelni./”

Mándokiné Szőllősi Ildikó Juliánna
Célcsoport: 5-9 év