„Most képzeljétek el, hogy farsangi bálban vagyunk, ahol mindenki királylánynak, hercegnőnek, királynak vagy hercegnek öltözött be. Bálban ugye mindig szól a zene, jó a hangulat, táncolnak az emberek. Hogy ki kivel nem szeretne táncolni, úgy jelezzük a másiknak, hogy rákacsintunk, jelezve neki, hogy ne haragudj, nagyon csinos vagy, de nem téged választalak. Miután megkérek mindenkit, hogy csukja be a szemét, gondoljon rá, milyen szép ruhában szeretne a bálba menni, 5-ig elszámolok és megérintem egy kispajtás vállát, aki párt választ magának a tánchoz. Ugye akire rákacsint, ő is nagyon csinos, de sajnos ő most ülve marad, kiesik a játékból és nem táncolhat, majd esetleg a következő körben kérik őt fel. Ha valaki gyanakodik, hogy ki a táncra kérő, aki válogat a szebbnél szebb partnerek között, az a kispajtás emelje magasra a karját, de még ne árulja el, hogy kire gondol, csak akkor, ha mellette lesz még másik két gyanakodó is, akik szintén magasra emelik a karjukat. Ilyenkor együtt rámutathatnak arra, akire gondolnak. Ha nem ugyanarra mutatnak, mindhárman kimaradnak a táncól, mert kiesnek. Ha mind a hárman ugyanarra a játékosra mutatnak, ha ő a kacsintó, ha nem, sajnos ő sem mehet táncba.”

Zsidó Anita
Célcsoport: < 5 év