JÁTÉKRA FEL!

Tóthfalusiné Bubrik Beáta: Karmester

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Karmester
  2. A játék pedagógiai célja: feloldódás, szórakoztatás, együttműködés fejlesztése, csapatépítés
  3. A játék jellege: Együttműködési
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: Mivel tanteremben játszottuk, a teremben lévő padokat előrehúztuk, összetoltuk, hogy jól elférjünk körben a gyerekekkel.
  6. Résztvevők száma: 8-14
  7. Résztvevők életkora: 7+
  8. Játékidő: 10-15 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni
  11. Kellékigény: nincs kellékigény
  12. Technikai igény: Tanteremben padok összehúzása
  13. Az előkészítés feladatai: Megfelelő helyszínt (tanterem, tornaterem, udvar) kell találni a játékhoz
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: Már a játékot megelőző nap beharangoztam nekik, hogy van egy meglepetés játékom számukra, emiatt már nagyon várták, hogy találkozzunk. Izgatottak voltak a játékot illetően.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: A játékot először az eredetileg megismert módon játszottuk el háromszor. Majd új kerettörténetbe ágyazva, azt kicsit átalakítva folytattuk tovább. Mindkettő változatot nagyon szerették a gyerekek.
  17. A játék menete, játékszabályok: Ismertettem az eredeti játékleírást, kerettörténetet. A gyerekekkel zenekart alakítottunk, kiválasztottunk egy karmestert, akit mindenkinek, aki játszik, követnie kell a mozdulatok utánzásában. Egy önkéntes, akinek fogalma sincs, ki a karmester, meg kell figyelnie, mit csinálnak a többiek, minél ötletesebb megoldásokat vártam, majd a kint lévő embernek ki kell találnia, vajon kit utánoznak a körben állók, azaz ki a karmester. A játékot a harmadik kör után új kerettörténetbe ágyazva alakítottuk át. A kerettörténet a következő: Az osztályt a játék játszása alatt meglátogatta egy boszorkány, akit felbosszantottak azzal, hogy ilyen jókedvűen és egymással együttműködve játszanak együtt. A boszorkány úgy döntött, hogy egy-egy embert mindig elvarázsol, aki össze-vissza mutogatott mindenfélét, egyszerre legalább két dolgot. A célja ezzel, hogy jól összezavarja azt a társát, aki közben kiment. A többiek ezt észrevéve, mivel őket is a varázslata alá vonta, utánozni kezdték az elvarázsolt embert. Aki kiment, az lesz a varázslat megtörője, azaz ő megszabadítja a varázslat alól azt, aki mutogat, feltéve, ha kitalálja, ki is az elvarázsolt személy.
  18. A játék lezárása: Értékeltem, hogyan tudtak a gyerekek együttműködni a kijelölt társukkal, megköszöntem, hogy végig aktívan részt vettek benne. Olyannyira, hogy azt láttam, hogy a tanórák közti szünetekben is játszották, már nélkülem is, a játékot.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Aki kiment nagyon koncentrált, nagyon alaposan igyekezett megfigyelni a többiek mozdulatát, hogy mihamarabb kitalálják, ki is a karmester, illetve később az elvarázsolt személy. Volt akinek nagyon jó megfigyelőképessége volt, s nagyon hamar, még számomra is volt olyan gyerek, akin ledöbbentem, milyen hamar, viszont ahogy egyre jobban ment a játék, egyre ügyesebben változtattak mozdulatot, az átalakított játékban egyszerre kettőt is, ami által volt a játék vége felé, hogy percekig tartott, mire kitalálták, ki is a karmesterünk.A jutalmazás a dicsérő szavak, a mosoly volt az ő és az én arcomon is.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Esetleg lehet olyan változatot is kitalálni, hogy nemcsak mozdulatot kell utánozni, hanem hangot is. Ehhez persze az kell, hogy másokat ne zavarjunk az esetleges zajkeltéssel.
  21. A játékvezető speciális feladatai: Én, mint játékvezető figyelemmel kísértem végig a játékot, igyekeztem tanácsokkal ellátni a gyerekeket, hogy minél nehezebben lehessen észrevenni a karmestert, az elvarázsolt személyt, ezáltal egyre sikeresebben tudták a gyerekek a játékot lejátszani, sok gyerek sikerélményhez jutott általa.
  22. Egyéb/megjegyzés: A Hajdú-Bihar megyében található létavértesi Irinyi János Általános Iskolában vagyok alsó tagozatos tanító. Jelenleg két osztályban (2. és 3.) is tanítok, több tantárgyat. Célcsoportomnak a 3. osztályt választottam ki, a játékot velük játszottam le. Őket immáron három éve tanítom több tárgyból is. A gyerekeket jól ismerem, azt gondolom, a három év alatt nagy és pozitív változásokon mentek keresztül, nagyon jól összeszoktunk Nagyon jól lehet velük dolgozni, játszani, mindenben készségesek és együttműködőek. A gyerekek szeretnek együtt játszani. Én is szeretek játszani, ha az idő engedi. Nyitott vagyok az új játékok kipróbálására, azóta meg pláne, mióta részt vettem két évvel ezelőtt Székelyhídon egy egy napos játékpedagógiai továbbképzésen. Akkor meg is vásároltam a “Játék nem játék” c. könyvet, amiből több játékot is játszottunk már a mostani második osztályommal is. Nálunk immáron évek óta bevett szokás az, hogy a leendő elsős gyerekeket a nyári szünet egy napján behívjuk ismerkedni a leendő tanító nénikkel, az iskolával – Ebihaltábornak hívjuk – s már itt lehetőségem nyílott játszani velük.A második osztályban már így kezdtem, s vannak kedvenc, visszatérő játékaink is azóta.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Tóthfalusiné Bubrik Beáta