JÁTÉKRA FEL!

Lányi Zsófia: Eltévedtem! Melyik faluban vagyok?

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Eltévedtem! Melyik faluban vagyok?
  2. A játék pedagógiai célja: Kommunikáció és rögtönzési készség fejlesztése Jó hangulat megteremtése
  3. A játék jellege: Kommunikációs
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések:
  6. Résztvevők száma: 8-14,15-20,21-30
  7. Résztvevők életkora: 10+,14+
  8. Játékidő: 15+
  9. Helyszín: Elsősorban beltérben játszható
  10. Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni
  11. Kellékigény:
  12. Technikai igény:
  13. Az előkészítés feladatai:
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: nem szükséges előkészület
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: 2-3 résztvevővel lehet példát mutatni a válaszokra
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Kerettörténet: egy vándor eltévedt a sűrű erdőben, csak bolyong órák óta. Már esteledik, amikor egy falucskába érkezik. Ez egy olyan ország, ahol a helyi lakosok minden falut csak Falunak hívnak, viszont minden településen van az ott élőknek egy közös jele, amit használnak, ahányszor csak megszólalnak. A szegény vándor hiába kérdezné az embereket, hogy mi a falu neve, de van egy útikönyve, amiben le vannak írva a falvak jellemzői. Szeretne rájönni, hogy melyik faluban jár, ezért kérdezgetni kezdi az embereket.
  17. A játék menete, játékszabályok: Egy ember kimegy a teremből, közben a bent lévők megegyeznek valami közös dologban, amit mondanak vagy csinálnak. (Ez lehet egy mozdulat, köhintés, bármilyen gesztus, vagy például mindig mondanak egy színt, egy családtagot, egy számnevet, egy állatnevet stb.) Miután a kiküldött ember visszajön, valakinek feltesz egy kérdést. Meghallgatja a választ, majd új kérdést tesz fel egy másik embernek. Addig kérdez, amíg rá nem jön, mi volt a közös minden válaszban. Ha kitalálta, másik ember lesz a vándor, és kezdődik újra a játék. (A válaszadóknak az a célja, hogy minél nehezebb legyen kitalálni a közös vonást, ezért nem érdemes nagyon egyszerű válaszokat adni.) Példa: A „falusiak” megegyeznek, hogy minden válaszban mondanak egy tulajdonnevet. A vándor kérdése: „Jó napot, bátyámuram! Mit evett ma ebédre?” Válasz: „Hát, mivel ma kedd van, három csirkecombot ettem volna pirospaprikával. De Jani, a testvérem sajnos túl mohó volt, így nekem csak egy maradt.”
  18. A játék lezárása: Amelyik „vándor” kitalálja a közös vonást a válaszokban, az megtalálja az útikönyvben lévő térképen, hogy merre kell hazamennie.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás:
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk:
  21. A játékvezető speciális feladatai: Ha túl egyszerű válaszokat adnak a játékosok, akkor a vándor; túl gyorsan rájön a megfejtésre. Ilyenkor érdemes a játékvezetőnek mutatni néhány példát „jó” válaszra.
  22. Egyéb/megjegyzés:
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Lányi Zsófia