JÁTÉKRA FEL!

Homicskó Ágnes: Tudsz-e zongorázni?

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Tudsz-e zongorázni? (mert mindenki rávágja, hogy igen – hisz zongorista növendékekkel játszom..) de lehet a címe valami más: Térdzongora vagy Billentyűzgető vagy Interaktív zongora 
  2. A játék pedagógiai célja: koordinációs érzék, ritmusérzék fejlesztése.
  3. A játék jellege: Egyéb
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: felhívjuk a figyelmet, hogy játék közben ne üljenek a szék mellé , és ha lábzsámolyra van szükség, akkor biztos támaszt nyújtson.
  6. Résztvevők száma: -8,8-14
  7. Résztvevők életkora: 7+,10+,14+
  8. Játékidő: 1-5 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni
  11. Kellékigény: annyi szék, ahány résztvevő van.
  12. Technikai igény: nincs semmilyen technikai feltétel, igény.
  13. Az előkészítés feladatai: úgy rendezzük át a helyszínt, hogy ott a játékosok elférjenek székeken ülve egy vonalban.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: székek rendezésében segíthetnek.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: elmondom a játékszabályokat.
  17. A játék menete, játékszabályok: A játékosok egymás mellett ülnek a székeken, szorosan zárt térdekkel, kezük a térdükön. Majd egyszerre a két szomszédjuk térdére teszik a kezüket balra és jobbra, ezáltal minden kéz keresztezi egymást (a két szélső játékos kivételével – ők a saját térdükre teszik a „szélső” kezüket értelemszerűen). A zongora „megszólaltatása” következik: a szélső játékos a saját térdére kettőt üt, tovább indul a skála sorban. Figyelni kell, hisz a kezek nem sorrendben vannak. Először lassan kezdünk. Aki hibázik, az kiáll – a többiek közelebb húzódnak. Egyre kevesebben lesznek, a végén ketten maradnak, itt dől el a győztes. A tempót fokozni kell, úgy az igazi!
  18. A játék lezárása: A játékot az nyeri, aki a végén egyedül hibátlan marad
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Mindenki dicséretet kap egyértelműen, a győztes pedig a szokásos lufit a „legügyesebb zongorista” felirattal, vagy valami vicces rajzzal. Ha sok kezdő vagy alsós van benne, akkor szoktuk zálogra játszani és a végén a kiesőknek kell valamit zongorázniuk, hogy kiváltsák magukat (mert alapvetően a zeneiskolában szoktunk játszani).
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Nehezíthető olyan módon, hogy aki ront, az hátrateszi a kezét (egy kézről van szó, tehát a másik marad, csak lesz egy „üres” térd, ettől még nehezebb lesz, még jobban kell figyelni).
  21. A játékvezető speciális feladatai: Ebben a játékban a játékvezetőnek is erőteljesen kell figyelni, hisz amikor begyorsul a játék, nem kis próbatétel! A kiesők mögöttem sorakoznak és drukkolnak a többieknek, biztatják őket
  22. Egyéb/megjegyzés: nem ismerem a játék eredetét, de amikor én voltam gyerek (vagy 50 évvel ezelőtt :D), valami hasonlót játszottunk anno a zeneiskolában szolfézsórán.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Homicskó Ágnes