JÁTÉKRA FEL!

Harmat Katalin Julianna: Játéksor

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Játéksor
  2. A játék pedagógiai célja: Ismerkedés
  3. A játék jellege: Ismerkedős
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések:
  6. Résztvevők száma: 21-30
  7. Résztvevők életkora: 14+
  8. Játékidő: 15+
  9. Helyszín: Elsősorban szabadtéren játszható
  10. Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye
  11. Kellékigény: Néhány plüssállat
  12. Technikai igény:
  13. Az előkészítés feladatai: A játékok sorrendjének átgondolása
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: nem szükséges előkészület
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei:
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Mivel teljesen új, először együtt lévő, leendő osztályközösségről van szó, bemutatkozás előtti „szimpátiajátékot” játszunk: anélkül, hogy a résztvevők ismernék egymást, kérésre csoportokat alkotnak: egyik helyre állnak pl. a pécsiek, másik csoport az egyéb baranyaiaké, harmadik a somogyiaké, negyedik a többieké. (Majd: egyik csoport akinek kutyája van, másik csoport akinek macskája, a harmadik csoportban mindkettő van, a negyedikben egyik se. Vagy: egyik csoportban vannak, akik Harry Potter-drukkerek, másikban a Gyűrűk ura rajongók, harmadikban a Trónok harca kedvelői, a negyedikben, akiket ezek nem hoznak lázba. És: egyik csoportba állnak, akik éppen szerelmesek, a másikba akik éppen nem stb.) Ez máris egyfajta összetartozást képez ismeretlen emberek között. Ezután a ráhangolás után következik egy szokványos bemutatkozás: név, honnan érkezett és milyen hangszeres. (Művészeti szakgimnázium diákjairól beszélünk.)
  17. A játék menete, játékszabályok: A bemutatkozásban hallottak gyakorlására több játékot játszottunk, az itt megismertekből válogattam, némi változtatással. Elsőnek a „Bummm!”-ot választottam. A kör közepén állt a játékvezető (kezdetben én magam, aztán többször cseréltünk, hogy én is gyakorolhassak). Akit „Bummm!”-mal „lelőttünk”, leguggolt, a mellette levő két ember egymás nevét mondta, minél gyorsabban. A többedik körben az állt középre, aki eltévesztette. Hasonlóképpen innen választottam a „Kinél van a plüss?”-t. Elsőként Denevérrel indítottunk, de ezúttal nem neveket gyakoroltunk, hanem azt, hogy ki milyen szakos (itt: hangszeres). Akinek a kezében volt a plüss, bárkinek dobhatta: „A denevér nem nálam akar lenni, a denevér a klarinétosnál akar lenni” stb. Amikor a denevér már jól működött, bedobtam egy kutyát, majd egy elefántot. Utóbbi kört annyival nehezítettük, hogy nevet is és hangszert is kellett mondani: „Az elefánt nem nálam akar lenni, hanem a trombitás Beninél”. Az ismerkedés után más, eltérő karakterű játékokat is játszottunk, pl. a „Gordiuszi csomó”-t: Mindenki egyetlen szorosan álló csoportot képez. A szemét mindenki becsukja. A játékvezető „Rajt!”-jára mindenki csukott szemmel megfog két kezet a levegőben. Szükség volt arra, hogy a játékvezető kicsit besegítsen: mivel viszonylag nagy létszámú csoportról volt szó és csukott szemű emberekről, nem mindenki találta meg, hol vannak még kósza kezek. Amikor már csak két embernek volt egy-egy szabad keze, kinyitottuk a szemünket és anélkül, hogy a kezeket elengedtük volna meglehetősen akrobatikus mutatványokkal kibontottuk a Gordiuszi csomót.
  18. A játék lezárása: Az együttlétet egy fogócska-jellegű játékkal zártuk. Négy, 7 emberből álló sárkányt alkottunk egymás vállába kapaszkodva. Az első ember a sárkány feje, az utolsó a sárkány farka. A sárkányok úgy kebelezhetik be a többi sárkányt, hogy a sárkány feje beleharap a másik sárkány farkába (megérinti). Amikor ez sikerül, az elkapott ember (csak az utolsó!) lesz a zsákmányoló sárkány feje. Ha egy sárkány elszakad (elengedik egymást), a sárkány miden tagja szabad prédává válik. A nyertes a játék végére legnagyobbra nőtt sárkány lesz.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Mivel ez az első közös együttlétünk volt, megelégedtem azzal, hogy egy feldobott, vidám csapatot láttam.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Ha újra ilyen helyzetben kellene ezeket a játékokat levezetnem, az ismerkedős résznél két csoportra bontanám először a társaságot, majd újra, más összeállításban bontanám a csoportot, mert a 28 ember túl sok volt ahhoz, hogy mindenki egyformán sorra kerüljön akár a „Bummm!”, akár a „Kinél van a plüss?” játékban. Aztán ha kisebb egységekben begyakorolták, lehet növelni a létszámot, ill. egyesíteni a csoportokat.
  21. A játékvezető speciális feladatai: A „Gordiuszi csomó”-nál csak második körben jutott eszembe, hogy a játékvezetőnek figyelnie kell a még szabadon levő kezeket, itt se mértem fel jól, mit jelent a 28 ember egy csomóban. Az említett változatban aztán jól működött.
  22. Egyéb/megjegyzés:
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Harmat Katalin Julianna