„Bumbus, a cseles fülesbagoly Egyszer volt, hol nem volt, valahol a Karancsi erdőn és a Pityókán is túl, élt egyszer egy nagyon cseles fülesbagoly, úgy hívták, hogy Bumbus. Rájött, hogy ő nappal is el tudja csípni a mezei pockokat, elég, ha csak rájuk kacsint, azok rögtön ledermednek, és csak össze kell őket gyűjteni. Ha viszont a pockok elég ügyesek, akkor leleplezhetik Bumbust, és akkor megmenekülnek. Válasszuk ki gyorsan, hogy ki lesz Bumbus. Aki ebből a pakli kártyából a piros ászt húzza, az lesz Bumbus, a többiek pedig értelem szerűen a mezei pockok. Üljetek körbe és váltásra mindenki nézzen a többiek szemébe. Bumbusnak úgy kell rákacsintania egy pocokra, hogy csak az a pocok vegye ezt észre, akire rákacsintott a többiek ne. Akire rákacsintott, az kiesik, ő lesz Bumbus vacsoráján az előétel. Ha egy pocok észreveszi, hogy ki lehet Bumbus, akkor kézfelnyújtással jelezze, de egyelőre még ne árulja el, hogy kire gyanakszik. Ha már pocok sejti, hogy ki Bumbus, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra, akikre gyanakszanak.  Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman kiesnek a játékból.  Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az esik ki, akire rámutattak akkor is, ha nem ő volt Bumbus.  Ha Bumbust sikerült lefülelni, akkor a pockok győztek, és mindegyik megmenekült.  Ha már csak két pocok marad a játékban, akkor Bumbus győzött, hiszen három pocok már nem tud rámutatni, és begyűjtheti az összes pockot vacsorára.”

Kovács Judit
Célcsoport: 10-14 év