JÁTÉKRA FEL!

Rávágyi-Bajkai Mariann: 1. játék: Szigetutazás 2. játék: Robbanás!

Szerző:
  1. A játék neve, címe: 1. játék: Szigetutazás 2. játék: Robbanás!
  2. A játék pedagógiai célja: fejlesztés: figyelem, koncentráció, szem-kéz, szem-láb koordináció, percepció (taktilis, auditív), mozgás , empátia ( a másikra odafigyelek), fontos: a gyermek jól érezze magát a játék folyamán.
  3. A játék jellege: Bizalmi
  4. A baleseti kockázat szintje: Közepes
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: akadálymentesítés.
  6. Résztvevők száma: -8
  7. Résztvevők életkora: -5,5+,7+
  8. Játékidő: 1-5 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye
  11. Kellékigény: 1. játéknál: kendő, a szem bekötéshez. Akadályként (nálam szerepeltek): kisszék, doboz, zsírosbödön, nagy plüsskutya, öntözőkanna. Az a jó, hogy nem fontos előre megtervezett játékokat, tárgyakat előszedi az akadályhoz, jók azok a dolgok, amik éppen a kezünk ügybe kerülnek. Illat: fahéj, kávé, parfüm, szegfűszeg. Hang: macska, kutya, béka, bárány hangjának utánzása. 2. játéknál: 1 vagy több db lufi (pótlufik, ha eldurrannának).
  12. Technikai igény: mind a két játékot akár bent, akár az udvaron lehet játszani, lényeg, hogy a felesleges dolgokat elrakjuk. Akadálymentesítés.
  13. Az előkészítés feladatai: játékhoz szükséges összes kellék előkészítése.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: a gyerekeket megkérem, hogy segítsék kitenni az akadályokhoz használt kellékeket. Lufifújás
  16. A játék megnyitása, nyitánya: magyarázat, a játékok bemutatása.
  17. A játék menete, játékszabályok: az 1. játék hasonlít a Nem lát, nem hall, nem beszél című játékra. Az imént említett játékban van egy személy, akinek be van kötve a szeme, van egy, aki mutogat és van egy résztvevő, aki a mutogatás alapján próbálja elnavigálni azt a személyt, akinek be van kötve a szeme. Az én játékomban a játékosokat három fő helyett, kettőre redukáltam és különböző illatokat, hangokat használtam fel. Szóval. Van egy játékos, akinek be van kötve a szeme, Ő az irányított és van egy, aki különböző ingerekkel irányítja a bekötött szemű játékost, Ő a vezető. Pl. Haladj abba az irányba, ahol a fahéj illatát érzed! Ekkor a vezető az irányított orrához közelít a fahéjas zacskóval (persze annyira, hogy ne szippantsa be) és elindul az akadálypálya irányába. Kis idő múlva a vezető tapsol egyet, amely azt jelenti, hogy az irányítottnak meg kell állni és egy újabb utasítás következik. Pl. Haladj a… hang felé! Itt lehet macska, kutya vagy akár dinoszaurusz stb. hangját utánozni. Aztán taps, és ismét valamilyen illat következik, pl. haladj a kávé illat felé stb! Mind e közben akadályokat kell kikerülni (pl. kisszék, plüssmackó, doboz vagy bármilyen más tárgy). Nem kell mindig egy illat, egy hang, sorozatot követni lehet egymás után két illat, két hang stb., de ha újabb illatot vagy hangot akar mutatni a vezető, azt mindig tapssal kell, hogy jelezze. Mind a vaknak, mind a játékvezetőnek nincs könnyű dolga, mivel, ha a vak játékos rossz irányba kezd el haladni, a játékvezetőnek úgy kell alakítani a dolgokat, hogy az irányítottnak egyértelmű legyen a haladási irány, pont ezért segítségként kétszer navigálhatja el szóban a vezető a vakot pl. az alábbi módon: Állj! Menj egyenesen, majd fordulj jobbra! Az irányítottnak kétszer lehet hozzáérni az akadályokhoz, harmadikra leáll a játék és jön a következő játékos, vagy csere történik a vak és a vezető között. Kisebb csoportlétszám (pl. 2-3 fő) esetén az nyer, aki a legtöbbször végig tudja csinálni a játékot úgy, hogy egyetlen akadályhoz sem ér hozzá, illetve a játék végén (tapogatással) kitalálja, hogy a célnál milyen játék, tárgy várta (itt érdemes a gyermek által ismert játékot a célhoz rakni). Nagyobb létszámnál (pl. 6-8 fő) viszont az a csoport nyer, amelynek tagjai közül a legtöbben végig tudják csinálni a játékot hibátlanul. A játékhoz az alábbi kerettörténetet találtam ki: Van egy kis sziget, ahol rejtegetnek egy kincset (az a tárgy, amit a játék végén meg kell érinteni), amit csak az tud megtalálni, aki különböző akadályokat képes kikerülni. A kincs eléréséhez különböző hangok és illatok útját követve lehet elérni. Vigyázz! A hangok különlegesek lehetnek, az illatok pedig olyanok, amit még életedben nem szagoltál. Ha az úton harmadjára hozzáérsz az akadályhoz, beleesel egy képzeletbeli gödörbe és vége az utazásnak ( ilyenkor le kell guggolnia az irányítottnak). A 2. játéknál eszközként 1 (vagy több) db lufit használunk. Ezt a játékot is lehet ketten vagy akár többen játszani. Játékszabály, ha párban játszunk: ide-oda adogatjuk egymásnak a lufit és az nyer, akinél nem esik le a lufi. Lehet úgy is, hogy a két gyermek külön-külön kap egy-egy lufit. Ki-ki a saját lufiját elkezdi dobálni felfelé. A két gyermek közül az nyer, aki tovább a levegőben tudja tartani a lufiját. Ahhoz, hogy a levegőben tudja tartani a gyermek a lufit, bármelyik testrészét felhasználhatja: fejét, kezét, lábát stb. Ha többen játsszuk: a csapatot két részre, vagy többre (attól függ, mennyi gyerek van) lehet osztani. A csapatok kis szigeteket alkotnak. Minden csapat kap egy-egy lufit, amit csapatonként egymásnak kell adogatni. Az a csapat nyer, akinek a legtovább marad fenn, a magasban a lufija. Ha a lufi bármely csapatnál leesik, kiabálni kell a csapattagoknak, hogy robbanás!
  18. A játék lezárása: dicséret. A játék után mindenki azzal játszhat, amivel szeretne. Akár egymás közt újrajátszhatják a levezetett játékokat.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: a gyermekek tevékenységének, játékának dicsérete. Megbeszéljük, hogy kinek tetszett és kinek nem tetszett a játék és miért? Aki szeretné, elmondhatja, hogy Ő miben változtatott volna a játékon.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: az 1. játék esetében akadályként akár több eszköz felhasználása lehetséges, ezáltal többször hozzá lehet érni az akadályokhoz. A 2. játéknál, csapatok esetében több lufit is lehet használni vagy akár a csapattagok mindegyike kaphat lufit. Az a játékos nyer, aki a legtovább a magasban tudja „tartani” a lufiját. Akinek mégis leesne a lufija, annak kiabálnia kell, hogy felrobbantam!, jelezve, hogy Ő kiesett a játékból és le kell ülnie éppen ott, ahol van.
  21. A játékvezető speciális feladatai: irányítás, segítségadás.
  22. Egyéb/megjegyzés: A célom olyan játék kitalálás volt, amit kisebb, illetve nagyobb létszámmal is lehet játszani. Jelenleg GYES-en tartózkodom itthon, de nagyon szerettem volna megcsinálni ezt a képzést, ezért két keresztlányommal (8 és 9 évesek) és két kisfiammal (3 és 6 évesek) játszottam el a feladatokat. Az 1. játék során arra a következtetésre jutottam, hogy inkább keresztlányaimnak (a nagyobbaknak) tetszett jobban a játék, mint a kisebbeknek (Ők csak szemlélői voltak a játéknak). A hat éves kisfiamnál annyit elértem, hogy felvette a kendőt, de nem tetszett neki, hogy be van kötve a szeme, ezért nem volt hajlandó végigcsinálni a játékot. Mivel a célom az volt, hogy mindenki játszhasson és jól érezze magát, kitaláltam a Robbanás! című játékot, amelynél már a kisebbek is játszottak, ők ezt a fajta, mozgékonyabb játékstílust jobban kedvelték.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Rávágyi-Bajkai Mariann