„Lovagi tornán vagyunk. A vár úrnője úgy döntött, hogy a legvitézebb lovagoknak nem csak a kendőjét adja oda, hanem meghívja őket vacsorára. A próbatétel most az, hogy a vár boszorkányát meg kell találni. A boszorkány kacsintással rontja meg a vár lakóit, ezért ideje lenne elkapni.Üljetek körbe és mindenki váltásra nézzen a többiek szemébe. A kiválasztott boszorkány feladata az lesz, hogy rákacsintson a többiekre úgy, hogy csak az a lovag vegye észre, hogy mit csinált, akire kacsintott. Akire a kiválasztott lovag rákacsintott az kiesik a játékból. Ha valaki észreveszi, hogy ki a kacsintó, akkor azt jeleznie kell, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három lovag sejti, hogy ki a kacsintó, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a játékosra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman a boszorkány áldozatai lesznek, és kiesnek a játékból. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor a boszorkány esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a boszorkány). Ha a kiválasztott boszorkánnyal együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a boszorkány nyert. Hiszen már nem lesz három résztvevő, aki gyanakodna.”

Radváné Bartos Erzsébet