JÁTÉKRA FEL!

Hegedűs Szilvia: Az erdőben

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Az erdőben
  2. A játék pedagógiai célja: A csoport felfrissítése, feszültségoldás, tanórai feladatok közötti átmozgatás. Figyelemkoncentráció.
  3. A játék jellege: Energetizáló
  4. A baleseti kockázat szintje: Alacsony
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: A tanteremben a székeket betolni a padok alá.
  6. Résztvevők száma: 21-30
  7. Résztvevők életkora: 7+
  8. Játékidő: 1-5 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Nagyobb kör: Akkora hely, ahol a résztvevők hátra tudnak lépni
  11. Kellékigény: Nincs.
  12. Technikai igény: Nincs szükség technikai kellékre.
  13. Az előkészítés feladatai: Álljunk fel úgy, hogy a párok könnyen egymás felé forduljanak és hogy előre-hátra tudjunk menni egy-két kis lépést. Ha a tanteremben a helyünkön maradunk, toljuk be a széket a pad alá.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: nem szükséges előkészület
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: Nincs ilyesmire szükség, de előzőleg a mondókákat meg lehet tanulni játék nélkül.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Nagyon elfáradtunk a sok ülésben, írásban, ezért álljunk fel egy kicsit és mozgassuk meg a végtagjainkat. Akár ki is mehetnünk az erdőbe Medvét vadászni! Ha már megmenekültünk a medvétől és úgyis az erdőben vagyunk, menjünk el Fát vágni! (Mondóka elmondása, elmutogatása.) Kivágtuk a sok fát, szükségünk van egy járműre, amivel hazavisszük. Legyen ez a Kicsi kocsi! ( Páros ritmusjáték eljátszása.)
  17. A játék menete, játékszabályok: Egy mondókát mondunk, a szöveg ritmusát tapssal kísérjük, a hangutánzó szavakat a testünkkel eljátszunk: Ni-ni-ni, mit látok, egy híd, menjünk át rajta:dob-dob-dob (lábunkkal dobogunk). Ni-ni-ni, mit látok, egy hegy, másszunk fel: mász-mász-mász (kezünkkel felfelé kapaszkodunk, lábunkkal magasra lépünk mintha másznánk). Ni-ni-ni, mit látok, egy tó, ússzunk át : úsz-úsz-úsz (karunkkal mellúszást utánzunk). Ni-ni-ni, mit látok, egy mocsár, menjünk át :cup-cup-cup (nehezen emelgetjük lábunkat a mocsárból). Ni-ni-ni, mit látok: Nem látok semmit! Kis szőrös füle van, hosszú orra, hiszen ez egy medve! Meneküljünk! Cup cup cup ,úsz úsz úsz, mász mász mász, dob dob dob, megmenekültünk! (Elmutogatjuk a medvét majd a visszautat, a végén megtöröljük a homlokunkat…)
  18. A játék lezárása: Kiszellőztettük a fejünket az erdőben, elfáradtunk a favágásban és a hazahúzásában, most már üljünk le a helyünkre és folytassuk a tanulást.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Megdicsérem az osztályt, hogy szépen egyszerre mutogatták és mondták velem a mondókát. Megkérdezem, volt-e olyan, aki nem rontotta el a mutogatást, a párok jól tudtak-e együttműködni, egyszerre tapsolni?
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Nehezítésként felelgessenek egymásnak a párok: a jobb oldalon állók mondják a sorok elejét (Kicsi kocsi), a bal oldalon állók a végét (Ez-ez)! (Figyelni kell arra, hogy egyszerre mondja a szöveget az osztály.) Ha már gyorsan megy a mondókák szövegére a mutogatás, nehezítésként lehet gyorsítani, taps helyett csettintés-taps-koppintás az ütemekre, a kicsi kocsi sorait váltakozva mondják a párok vagy magukban mondják a szöveg egy részét, hangosan a többit…
  21. A játékvezető speciális feladatai: Érdemes figyelni, mindenkinek megy-e a mutogatás és a szöveg mondása, ha nem, lassítunk, újrakezdjük.
  22. Egyéb/megjegyzés: Az osztályomnak nagyon tetszik ez a játék, ha elfáradnak az órán a feladatok közben, gyakran kérik, hogy mozogjunk, játsszunk.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Hegedűs Szilvia