„Az előző osztályom nagyon szerette ezt a termet, ez volt a második otthonuk. Az osztály szelleme ma is visszajár ide, hogy szemmel tartson benneteket, vajon ti hogyan vigyáztok az osztályteremre. Ma egy olyan játékot fogunk játszani, amellyel kitalálhatod, ki az osztály szelleme. Mindenki kap egy kártyalapot, amit kérlek úgy nézz meg, hogy a többiek ne lássák! Akinek a kártyáján egy szellem képe látható, ő lesz a szellem, vagyis a kacsintó. A játék lényege a következő: üljetek körbe és nézzetek egymás szemébe. A szellem észrevétlenül kacsintson egy társára; törekedjen arra, hogy a többiek ne vegyék észre, hogy ő a kacsintó. Akire rákacsint az kiesik a játékból, aki kiesett kérem, hajtsa le majd a fejét. Ha valaki sejti a kacsintó személyét az kézfeltartással jelezze, de még ne tegyen semmit! Ha hárman gondoljátok úgy, hogy tudjátok ki a kacsintó, akkor egyszerre mutassatok rá az illetőre. Ha ugyanarra a személyre mutattok az illető kiesik (akkor is, ha nem ő a kacsintó). Ha más-más személyre mutattok, ti estek ki. Ha már csak a kacsintó és két másik ember marad játékban, akkor a kacsintó nyer. Ha lefülelitek a kacsintót, akkor ti többiek nyertek.”

Molnár Mónika
Célcsoport: 10-14 év