„A kezemben van egy pakli kártya. Egy kivétellel kivettem belőle az ászokat. Ha elmondtam a játékszabályokat, mindenki kap egy lapot. Akié a bent maradt ász, az lesz az alkimista. Az alkimista szeretne bejutni a kémiaszertárba, hogy aranyat készíthessen. De mi tudjuk, hogy rengeteg veszélyes vegyszer van a szertárban, aranyat pedig az itteni eszközökkel nem fogunk tudni előállítani. Ezért, amíg elég erősek vagyunk, nem engedjük őt be. Nem tudjuk, ki az alkimista. Nézegetünk körbe. Éter van nála. Akire rákacsint, az elalszik, kilép a körből. Ő már nem akadályozhatja meg, hogy bejuthasson a szertárba. Ha valaki észreveszi, ki az alkimista, akkor ezt jelzi, de nem mondja meg, kire gyanakszik. Ha hárman látták már, akkor egyszerre rámutatnak. Ha nem ugyanarra mutatnak, őket is elaltatja az éter, kiesnek a játékból. Ha ugyanarra mutatnak, az esik ki, az alszik el, akire mutattak, akár ő az alkimista, akár nem. Ha kiesik az alkimista, a többiek győztek. Ha az alkimista harmadmagával marad, ő győzött, bejut a veszélyes szertárba. Ketten ugyanis már nincsenek elegen ahhoz, hogy lefülelhessék és elaltathassák az alkimistát.”

Fórisné Horváth Ágnes
Célcsoport: >15