„Szellők szárnyán érkeztem hozzátok. (Vállamon akár egy asztalterítő, ezzel röpködök, lobogtatom a terítőt.) Üljetek körbe! Mögöttetek fogok körbesuhanni, s valakit megérint majd a vállán a fuvallatom. Olyan hatással lesz rá, hogy kacsintgatni kezd a többiekre. Szemével sugározza tovább a tőlem kapott fuvallatot, de nagyon titkos módon. Csak úgy kacsinthat, hogy csak az a játékos vegye észre, hogy mit csinált, akire kacsintott. Akire a kiválasztott játékos rákacsintott az kiesik a játékból. Ha valaki észreveszi, hogy ki a kacsintó, akkor azt jeleznie kell, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három játékos sejti, hogy ki a kacsintó, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a játékosra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman kiesnek a játékból. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a kacsintó). Ha a kiválasztott játékossal együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a kacsintó nyert. Hiszen már nem lesz három résztvevő, aki gyanakodna. Ha a pedig lefülelik, akkor a többiek nyernek. Hunyjátok be a szemeteket! A fuvallatom valakihez mindjárt odaér. Sssssssssss, sssssssssssssssssss! (Mivel már a szemük csukva van, ezért tartom fontosnak ezt a kis halk susogást, vagy magnóról is be lehet játszani a szél hangját.) Miután tettem egy egész kört, és visszaértem kiinduló helyemre, a következőket mondom: Fuvallatom célba ért, kezdődjék hát a játék!”

Kis Károlyné /Andi/
Célcsoport: 5-9 év