„A jelenlévők egy énekverseny résztvevői, ahol az első helyezett fődíja egy szerep elnyerése lesz majd valamelyik nagy zenés színházban. Mindenki nagyon izgul, a legjobbat akarja nyújtani. Mindenki tehetséges és esélyes is, ezért a színház küld egy beépített embert is a győztes kiválasztásához, aki látszólag szintén versenyző. A zsűri előtti éneklés sorrendjének eldöntésére a versenyzők egy kalapból sorszámot húznak. A kalapban 1-től /létszám-1/ – ig vannak a számok, plusz egy 0-ás kártya is van. Aki ezt húzza, ő lesz a beépített színházi titkár, akinek az a feladata, hogy a versenyzők közül a szimpatikusakat, tehetségeseket kiválassza, megfigyelje, de úgy, hogy ne jöjjenek rá a többiek, hogy ő a beépített ember. A verseny kezdéséig még van idő, ezért a versenyzők leülnek a számukra körformában elhelyezett székekre. Mivel sejtik, hogy valaki közülük a színház embere, próbálnak imponálni, jó benyomást kelteni, és rájönni, ki az. Ezért mindenki szemkontaktust kezdeményez minél több társával, de csak lopva. A beépített ember is, ő a neki szimpatikusakra rákacsint. Akire sikerült rákacsintani, tehát az illető észrevette, hogy rákacsintottak, annak fel kell állnia és ki kell mennie a körön kívülre. A többiek feladata, hogy kitalálják, ki a kacsintó. Aki sejteni véli, jelzi a játékvezetőnek. Amikor 3-an már jelezték e szándékot, a játékvezető felszólítására egyszerre rámutatnak arra, akit a beépített színházi embernek vélnek. Ha mindhárman egy személyre mutatnak, az kiesik, kimegy a körből. (Akkor is, ha nem ő a kacsintó.) Ha nem, a három mutató játékos esik ki. Ha lefülelik a beépített embert, vége a játéknak, nyertek a versenyzők, és mindenki szerepet kaphat. Ha nem fülelik le, addig megy a játék, amíg a kacsintóval együtt 3-an maradnak, mert akkor már nem lesz 3 ember, aki lefülelhetné, és a beépített ember nyeri a játékot, mindenki készülhet az előéneklésre.”

Szabó Veronika
Célcsoport: >15